Budapesti antológia

Előszó

Budapest, Európa legszebb fekvésű városainak egyike, a »Duna királynője«. Természetes tehát, hogy a magyar költők már évszázadok óta megénekelték Buda és Pest szépségét, majd a két város egyesítése óta Budapestét. Budapest szépségéről énekelnek nagy költők és kevésbé nagyok. Dicsőitik szép fekvését, környékét, tereit, utcáit, emlékeit, jellegzetes alakjait s így a költészet mindent szépítő, vagy híven vetítő eszközeivel megörökítik a régi Budapestet, az Budapestet, sőt e költészetben felhangzanak már a jövő reménységének biztató hangjai is.
Örültem, amikor megtudtam, hogy dr Rubinyi Mózes és dr Szoboszlay Ferenc összegyűjtötték a magyar költészet Budapestről szóló darabjait s azokat Budapesti Antológia címmel érdekes és szép kötetté szerkesztették. Örültem, mert e könyvre szüksége van a fővárosi iskoláknak, amelyekben a tanítás középpontjában áll nemcsak földrajzi és történelmi, hanem érzelmi szempontból is az a város, amelyben az iskola van. E tantervi szempont mellett a művelt fővárosi közönség is nagy érdeklődéssel várta a főváros költészetének e gyűjteményét, amely egyetemes szempontból is valami újat, érdekeset ad a világirodalomnak. Eredetisége, sokoldalúsága, gazdagsága tekintetében a nagy világmetropolisokat is megelőzi.
A szerkesztők szakismerete és gondossága biztosíték arra, hogy a könyv az anyag lehető teljességét adja, minden esztétikai és irodalmi szempont lehető figyelembevételével Budapest érdeke vezetett az anyag válogatásában, az ő sorsa: tündöklése, bukása és feltámadása ennek a könyvnek a témája és parancsoló irányítója. Fogadja fővárosunk polgársága s az egész ország szívesen ezt a kiadványt, amely egyben annak is bizonyítéka, hogy a demokratikus Budapest vezetősége a város történetének legsúlyosabb korában sem feledkezett meg arról, amivel a kultúrának, szorosabban a budapesti kultúrának tartozik: Budapest múltjának, jelenének és jövőjének is, amely újra a régi fényében fogja megmutatni a világ egyik legszebb városát, Budapestet Vissza