Budapest utmutatója

Előszó

Magyarország a kiaknázatlan kincsek országa. A föld gyomrában minden értékes és hasznos fémet, ásványt bányászhatnak. Hatalmas erdőségek, dúsan termő rétek és szántóföldek, aranygerezdes szőlőhegyeink oly zamatos gyümölcsöket és terményeket mutathatnak föl, amelyek minőségileg versenyen kivül állnak.
A világpiacon leverünk búzánkkal, gyümölcsünkkel, borunkkal minden külföldi terményt. Nem hiányzik itt más, csak az értékesítés és a forgalomba hozatal művészete. Mert hiába pazarolja ránk áldásait a természet, ha azokat nem tudjuk kihasználni.
Éppen igy vagyunk a természet nyújtotta külső adományokkal is. Balatonunk a legnagyobb tó Közép-Európában. Tátránknak zúgó fenyvesei, égbe nyúló sziklái, ormai, vizesései, barlangjai, tengerszemei a legragyogóbb költői képzeletet meghaladják csodás szépségeikkel. Nincs olyan vidék Magyarországon, amelynek különleges adományai ne volnának. Ásványvizekben páratlan ez a talaj. Az Alföld délibábjától kezdve a kék Quarneroig minden egyes részlet festői szép és elragadó. De amit a természet itt is pazar kézzel kiosztott, gyümölcsözetlenül fekszik, mert nem tudjuk kihasználni.
Alig van idegenforgalmunk. Nem tudjuk szervezni s miután rendszeres turisztikára nem számithatunk, befektetéseket nem tehetünk, amivel a müvelt igényű közönségnek kényelmét biztosithatnánk. Csak egy-egy eltévedt kiváncsi utas vetődik hozzánk, de a külföldi utazók nagy raja kikerüli Magyarországot, mint a vándormadarak a kopár vidékeket. Amiből Svájc és Olaszország gazdasági életét fenntartja, az az idegenforgalom nálunk parlagon hever, mig alkalmas könyvet, vagy füzetet nem tudunk az idegenek kezébe adni, amely őket tájékozná és amelynek utmutatása mellett visszatértük után terjesztenék hazájukban a magyar föld iránt való érdeklődést. Vissza