Budapest Székesfőváros IX. ker. Ranolder-utcai Borbély-fodrász szakirányú fiú iparostanonciskola harmadik Értesítője

Előszó

Emlékezzünk a mi Jótevőnkről!

Az idő, mit az isteni Gondviselés földi életpályájául kimért, letelt s el kellett távoznia körünkből a mi jótevőnknek, Förstner Tivadar tanügyi főtanácsosnak anélkül, hogy tetteinek, reményeinek és vágyainak teljes megvalósulását megérhette volna. Szent megnyugvással tölt el azonban az a tudat, hogy a megboldogult munkásságáért s nemes cselekedeteiért nem várta az elismerés pálmáját. Teljes odaadással dolgozott, tisztán csak azért, mert öröme volt a munkában, az emberi szolgálatban.
Az iparostanonciskolai oktatás úttörője és szervezője volt Förtsner Tivadar. Nemes lelkülete mindig a szép, a jó és a fenkölt ideálok szolgálatába állott. Meleg, érző szívében az iparostanoncifjúság sorsa és jövője égett. Életének teljében, munkásságának legszebb és legtermékenyebb korszakában távozott el körünkből.
Meggyújtva az emlékezés parányi mécsesét, gondolatban felidézzük szeretetteljes egyéniségét, hogy a lélek rezdülésein keresztül köszönjük meg a magyar ifjúság és a magyar nemzet érdekében kifejtett hervadhatatlan munkásságát.
A vezetése és irányítása alatt tartott összejövetelein mindenkoron a tárgyilagosság s emelkedettség jegyében folyt. Nem merülhetett fel olyan témakör, melyhez az ő bölcs, komoly megfontolt és higgadt szemlélete s életfilozófiája a helyes irányt meg nem jelölte volna s tette ezt anélkül, hogy érzékenységében és felfogásában bárkit is megbántott volna. Szívember volt! Tele jósággal és megértő emberi szeretettel. Angyali türelemmel megáldott szív, ki időt, fáradságot nem kimélve -dolgozott, hogy azon ifjak életét, - kik talán mostoha anyagi viszonyaik folytán, önhibájukon kivül tovább már nem tanulhattak -, az iparostanonciskolában, szociális és pedagógiai vonatkozásban minél szebbé, teljesebbé tegye s kedves visszaemlékezésé varázsolja.
Az isteni Gondviselés ezeket az igazán ideális elgondolásokat a teljes megvalósulás stádiumába jutni életében nem engedte. Meg kell nyugodnunk azonban a Mindenható bölcs végzésében, mert szeretett jótevőnknek életében sikerült pedagógiai elgondolásainak és helyes szociális célkitűzéseinek fundamentumát megépíteni, melyre -örökösei nyugodt lélekkel léphetnek.
Nevelt, oktatott, küzdött csak azért, hogy érzékeny lelke s tiszta lelkiismerete az isteni és emberi ítélőszék előtt mindenkoron kivívhassa a józan igazságos kritikát.
Lelke ott áll az Úr zsámolya előtt, hogy beszámoljon földi sáfárkodásáról. Lelkét nem terheli bűn, mert mindig igazságos volt s mindig csak jót s az emberek javát akarta. Vissza