Budapest régiségei V-VII.

Előszó

Részlet:
A kegyelet és elismerés adóját kivánjuk leróni, a midőn a « Budapest Régiségei» V. kötetének első lapjait bold. Havas Sándor emlékezetének szenteljük.
Havas Sándor született 1824 május 7-én Felső-Micsinyén, Zólyommegyében. 1842-ben letévén az ügyvédi vizsgát, közpályáját 1845-ben mint pestmegyei tiszteletbeli aljegyző kezdte meg. Az első felelős magyar minisztérium megalakulása után 1848-ban a közlekedési minisztériumban titkárrá nevezték ki, de a forradalom kitörésekor otthagyta ezen állását, hogy mint önkéntes a hadjáratokban Jellasich s a szerbek ellen részt vegyen. Midőn e miatt azután hadi törvényszék elé állították, mert igazolni tudta magát, felmentették, csupán a fővárosból való távozásra utasíttatott. Ekkor egy ideig mint nevelő tartotta fenn magát egy vasmegyei mágnás családnál, honnét 1851-ben mint csanádmegyei titkár állami szolgálatba lépett. 1858-ban Borsodmegye főnökévé, 1864-ben a magyar helytartótanácshoz tanácsossá, majd a felelős minisztérium megalakulása után 1867-ben a belügyminisztériumban osztálytanácsossá neveztetett ki s 1871-ben miniszteri tanácsossá lépett elő. 1872-ben Deák-párti programmal Körmöczbánya sz. kir. város országgyűlési képviselőnek választotta meg, de már 1873-ban ismét visszatért az állami szolgálatba — és pedig a honvédelmi minisztériumhoz, 1874-ben pedig régi barátja Bartal György, akkori földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter maga mellé államtitkárnak hivta meg s mint ilyen 1875-ben a fuzio után nyugdíjaztatta magát.
Vissza