Előszó
Ez a könyv nem igényel hosszas bevezetést, nem szükségesek hozzá hangulatot keltő, pompába öltözött szavak. A benne foglalt tények és adatok önmaguk beszélnek.
Tartalma tulajdonképpen beszámoló: helyzetjelentés egy háború és ostrom sujtotta város életéről az 1945/46. tél küszöbén.
A helyzetet a hivatalos városi statisztika adatai világítják meg. Hitelességükért Budapest statisztikai szolgálatának tudományos intézménye felel. A hozzájuk kapcsolódó ismertető szöveg nem túlozza, de nem is szépíti az állapot rajzát; aki felnyitja az itt következő oldalakat, legyen előtte nyitott könyv Budapest élete is.
Azzal, hogy ezt a beszámolót a nagy nyilvánosság elé terjesztem, sőt a magyarnyelvű kiadvány mellett több világnyelven is közrebocsátom, több célt kívánok szolgálni.
Elsősorban bemutatom azt a pusztulást, amelyet a háború és csaknem két hónapig tartó ostrom folyamán ennek a városnak - Európa egyik legszerencsétlenebb városának - el kellett szenvednie.
Azután szemléltetni kívánom a romokból való újjáéledés küzdelmeit és eredményeit, mert ezzel megmutatta a város lakossága, hogy önerejéből is megtett mindent a felemelkedés érdekében, hogy megvan benne az életerő és munkakedv, tehát megérdemli az életet.
Végül fel akarom tárni azt a katasztrofális helyzetet, amelybe önhibáján kívül jutott. Önerejéből nem képes úrrá lenni az élelmiszerekben, tüzelőanyagban, ipari nyersanyagokban, gyógyszerekben és minden más téren fennálló hiányokon, úgyhogy mindezek folytán 1945/46. telén már nemcsak a végletekig leszállított életszínvonal fenntartása, hanem a lakosság puszta léte is kockán forog.
Nem könnyű feladat a város polgármesterének, hogy közvetlen kérő szóval kiáltson a világ közvéleménye felé. A magyar embernek egyébként is az a tulajdonsága, hogy nehezen kér bármit a maga számára. E pillanatban azonban egy milliós nagyváros síró csecsemőiről, iskolás gyermekeiről, munkásnépéről s azok öreg szüleinek életéről van szó. Felelősséggel tartozom tehát a reám bízott város lakosságával és a jövendővel szemben. Ezért feltárom őszintén a helyzetet, megértést, türelmet és támogatást várva azoktól a népektől, akiknek a történelmi sorsfordulatok kedvezőbb helyzetet juttattak osztályrészül.
Budapest, 1945. évi december 31. napján
Kővágó József, polgármester
Vissza