Budapest és környéke általános városrendezési terve 1970.

Előszó

Budapest kedvező földrajzi helyzete, terepadottságai, természetes hőforrásai révén, évezredek óta emberi település színhelye. A Gellérthegyen letelepült kelta-illír eredetű eraviszkuszok nyomait csupán néhány lelet őrzi. A rómaiak városának Aquincumnak kiterjedését, jelentőségét a történelmi forrásokon kívül Közép-Európában egyedülálló méretű maradványok, rommezők tanúsítják. A középkori város központjának, a magyar királyok budai palotájának gótikus falait, termeit, a palotát kövező falak maradványait, az utolsó két évtized kutató munkája tette hozzáférhetővé.
A Várnegyed, részben a Víziváros és a pesti Belváros utcáinak vonalvezetése is, középkori eredetű. A Várnegyedben egész utcasorok tanúskodnak a középkor több tízezer lakosú városának jellegéről és sajátosságairól, annak ellenére, hogy az 1541-től 1686-ig tartó török megszállás és számos ostrom alatt az értékes épületek nagyrésze rommá lett.
Buda visszafoglalása után a fejlődés csak lassan indult meg, a megfogyatkozott lakosságot pestisjárványok tizedelték, a várost számos tűzvész pusztította. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) Budán a Víziváros és a Tabán, Pesten az Erzsébetváros és a Terézváros épült be külvárosi jelleggel.
Jelentősebb fejlődés indult meg II. József idején (1780-1790), aki Pest kedvező földrajzi helyzetét felismerve, a várost tartományi székhellyé kívánta fejleszteni. Ekkor készült az első városrendezés terv az "északi külváros" területére. Ez a terv rögzítette a mai Engels tér elhelyezkedését és a Lipótvárosnak derékszögű, egyenletes utcahálózatát.
A tervszerű városrendezés megindulását jelzi Hild Jánosnak József nádor megbízásából Pest város szabályozására készített terve (1805), majd az u.n. Szépítő Bizottság megalakulása (1808). A Szépítő Bizottság, amely jelentős pénzügyi alappal rendelkezett, egészen 1848-ig irányította a mindinkább növekvő Pest fejlődését. Buda és Pest egyesítésének gondolatát Széchenyi István vetette fel először. Tevékenysége: a Lánchíd építésének kezdeményezése, országos intézmények alapítása, a Duna partjainak szabályozása, a Buda-Pestre irányuló országos vasúthálózat koncepciója stb. nagymértékben hozzájárultak Budapest központi jelentőségének növekedéséhez.
A szabadságharc küszöbén, 1848-ban Pestnek már több mint 110 ezer, Budának 40 ezer lakosa volt. Bár az országgyűlés székhelye Pozsony, Pest az ország szellemi életének és kereskedelmének központja, az első jelentősebb ipari üzemek itt alakultak. A Kossuth-kormányzat 1849-ben kimondja a három városnak, Óbudának, Budának és Pestnek egy "Testvér-fővárosban" való egyesítését, s ezt hivatalosan Budapestnek nevezi el. Vissza