Budapest art.fair,- 2009/11/19-22

Előszó

A Budapest Art Fair pontos keresztmetszetét mutatja a hazai műtárgypiacnak, az árszínvonal változásának, a hangsúlyoknak. Nem tett jót a tavaly szeptemberben kezdődő gazdasági válság a világnak, így nem tett jót a művészeti piacnak sem. Bár a sokak által várt és előrevetített kataklizma elmaradt - lehet, hogy jót tett volna -, a műkereskedelem világa teljesen átalakult. A piac hagyományos felosztásának, vagyis az aukciós és a galériás világ teljesen más szabályok alapján való működésének vége. Az a folyamat, melynek keretében a Christie's és a Sotheby's, a világ legnagyobb aukciósházai az árverések rendezése mellett klasszikus galériás tevékenységeket vettek fel a palettájukra, például eladásos kiállításokat rendeztek, árukészletet vásároltak, az elmúlt évben felgyorsult. Az új évezred első éveinek új műkereskedelmi fogalmait, mint a garantált ár, vagy a pump and dump, új varázsszó váltotta fel, a priváté sale. Már nincs hype, vége az elmúlt évek túlfűtött piacának, a kortársak sokkal kisebb számban szerepelnek árveréseken, újra előtérbe kerültek a régi mesterek, a klasszikus értékek. A régi művészet piaca nyugodt, biztos és megfontolt, olyan mesterek működtetik, akik már kiállták az idő próbáját. A hatalmas léptékű kortárs műalkotásoknak, amelyeken egy teljes gyár dolgozik, már nincs itt az idejük. Az elsődleges és a másodlagos piac hagyományos felosztását éppen egy ilyen művész, Damien Hirst írta át 2008-ban szeptemberében, Londonban. A Sotheby's által rendezett szeptemberi aukción a várt 100 millió dolláros bevétel duplája folyt be, egy olyan időszakban, amikor a világ legnagyobb jelzálogbankja összeomlott, hatalmas európai bankok az állam kezeibe szaladtak a csőd elől, vagy a legnagyobb biztosítótársaságok kerültek soha nem látszott nehézségek közé. Azok a befektetők pedig, akik a tőzsdén tartották vagyonuk jelentős részét, óriási veszteségeket szenvedtek el. A piac azóta tagadhatatlanul szűkült, de a gyűjtők nem fordultak el a műtárgytól. Túlkínálatról sem beszélhetünk, jól látszik, nem áramlik több műtárgy a piacra, minden más befektetési instrument előbb mozdul. Ennek megfelelően nincs kortárs sátor, visszatértünk az eredeti helyszínhez, a Műcsarnok 110 éves épületébe. A magyar műtárgypiac néhány meghatározó szereplője ebben az évben távol marad a vásártól, de soha nem látott számban vannak külföldi galériák. A kiállításon évek óta résztvevő, Tel-Avivban és Londonban egyaránt jelen lévő Gilden's Arts, a modern és kortárs anyagot is felvonultató párizsi Galerie Le Minotaure, valamint az idén első alkalommal megjelenő francia Galerie Antoine Laurentin mellett négy osztrák galéria debütálásával a kiállítás idei díszvendége Ausztria. Az ifjú osztrák tehetségeket és nemzetközi kortárs művészeket képviselő galériák - a bécsi Galerie Ernst Hilger / Hilger Contemporary, a Projektraum Viktor Bucher, a Galerie Steinek és a Galerie Strickner - a Műcsarnok épületében kiemelt helyen mutatkoznak be. Ez a harmadik év, amikor a vásár színvonalának emelését szolgáló kötelező zsűri működik. Az eddigi tapasztalatok a szervezők várakozását igazolták. A független szakértőkből álló grémium az elmúlt években csak néhány esetben kényszerült arra, hogy kérdéses tárgyakat, a kiállításról eltávolítson. Összességében elmondható, hogy a vásár ma már az egész régióban meghatározó, nagy tömegeket megmozgató kulturális rendezvény. Vissza