Budapest Art Fair 2008. 11. 20-23.

Előszó

Azt írtuk az elmúlt év katalógusának előszavában, hogy a piac az utolsó néhány évben soha nem látott fejlődésen ment keresztül. A 2007-es év még az előző éveken is túltett, akár a fejlődés ütemét, akár a csúcsárakat nézzük. 2007-ben és 2008 őszéig a nemzetközi piacon legdinamikusabban a kortárs művészet alkotóinak ára emelkedett, néhány csoport, illetve művész esetében háromszoros-ötszörös szorzóról beszélhetünk. A London School, a kortárs kínai festészet, az indiai művészet fontos műveinek ára soha nem látott módon szárnyal, dacára a nemzetközi pénzpiacok tavalyi elbizonytalanodásának. Az orosz vevők megjelenése a kortárs művészeti piacon pedig újabb dimenziókat nyitott meg. A kortárs művészet nemzetközi felértékelődése a magyar piacon is érezteti hatását, de a fontos művek árai még mindig elmaradnak a valós, arányos értéküktől. További probléma a magyar piacon, hogy a főművek ára nem sokkal tér el a kevésbé jelentős alkotásokétól - persze ez a jó szemű gyűjtők számára az előnyös vétel folyamatos izgalmát és élményét jelenti. Voltak jelei már 2008 elején a közelgő pénzpiaci válságnak, de a műtárgypiacon ebből semmi nem volt érzékelhető. A piaci folyamatok a teljes átalakulás jegyeit mutatták, még fontosabbá váltak a vásárok, az aukciósházak egyre több esetben garantálták az árakat, és gyakorlatilag minden kockázat nélkül, hiszen azok folyamatosan kúsztak felfele. Az elsődleges és a másodlagos piac hagyományos felosztását pedig egyetlen művész, Damien Hirst szeptemberi londoni aukciója írta át. A Sotheby's által rendezett szeptemberi aukción a várt 100 millió dolláros bevétel duplája folyt be, egy olyan időszakban, amikor a világ legnagyobb jelzálogbankja összeomlott, hatalmas európai bankok az állam kezeibe szaladtak a csőd elől, vagy a legnagyobb biztosítótársaságok kerültek soha nem látott nehézségek közé. Azok a befektetők pedig, akik a tőzsdén tartották vagyonuk jelentős részét, óriási veszteségeket szenvedtek el. A statisztikák szerint azonban Hirst aukcióján - amikor a galériákat kihagyva egyenesen a műteremből kerültek az árverésre a képek-, a vevők 18 százaléka még sosem vásárolt a Sotheby's-nél, 35 százaléka először vásárolt kortárs művet. Az eladási arány közel 100 százalék volt, ami nemcsak kortárs aukciók esetében rendkívüli: a nemzetközi piacon 60 százalékos eladási arány is kifejezetten jó eredménynek számít. Mire ezek a sorok megjelennek, sokkal többet tudunk a pénzpiacok összeomlásának műkereskedelemre gyakorolt hatásáról. Voltak eddig is ciklikus hullámvölgyek, például a kilencvenes évek elején, de a trendekből az látszódott, hogy a műtárgy az évezred végére már az ingatlannal vagy a részvénnyel egyenrangú befektetési instrumentté vált. Olyan portfolió elemmé, melynek kulturális, társadalmi vonatkozásai messze túlmutatnak a pénzben kifejezhető értékén. Vissza