Előszó
Budapest '89 évkönyv? Ne töprengjen, Kedves Olvasó, először találkozik ezzel a kiadvánnyal A fővárosról sokszor és sokat írtak, sokféle könyvet készítettek, de - bármilyen meglepő - évkönyvet,...
Tovább
Előszó
Budapest '89 évkönyv? Ne töprengjen, Kedves Olvasó, először találkozik ezzel a kiadvánnyal A fővárosról sokszor és sokat írtak, sokféle könyvet készítettek, de - bármilyen meglepő - évkönyvet, almanachot az elmúlt évtizedekben nem. Jogos a kérdés, miért pont 1989-ben jutott eszébe a városvezetésnek, hogy erre vállalkozzék? Bizonyára sokan emlékeznek még a főváros reprezentatív várospolitikai folyóiratára, a Budapestre. A lap 1988 decemberében megszűnt, azaz inkább átalakult. Oly mértékben felgyorsultak a politikai-gazdasági változások, hogy szükség volt egy - a nyomdai átfutási időt tekintve is-az eseményeket frissebben követő lapra. Ez az újság a Heti Budapest. Beigazolódott, helyes volt a váltás, ám kiderült az is, hogy szükség van a várospolitika nagyobb témáit elmélyülten tárgyaló/elemző írásokra, a város rangját is jelző színvonalas, képes folyóiratra. Ezt a hiányt kívántuk pótolni - mondhatni kísérletként - az évkönyvvel Ha arra gondolok, hogy Bécs város remek kézikönyve immár 104. évfolyamába lép - irigykedem; s ha arra, hogy nemcsak városoknak, községeknek, hanem gyáraknak, intézményeknek is jelennek meg rendszeresen vagy alkalmanként évkönyvei -fájlalom, hogy mi eddig nem gondoltunk erre. A Budapest '89 helytörténeti munkának tekinthető, s itt az előszóban hadd jegyezzem meg hogy a könyv „cselekménye" szigorúan várospolitika. A szónak abban az értelmében is, hogy kemény politikai csatározások és még keményebb gazdasági tényezők határozták meg a főváros életét is. Nem volt könnyű dolga, felhőtlen élete a lakosságnak, de a városvezetésnek sem. A jeles és emlékezetes napok krónikáját megtaláljuk a könyvben. Ugyanígy számba vehetők 1989 eredményei és a gondok-bajok is, melyeket feledni kellene. S ha az utóbbiak vannak is túlsúlyban - például mint az állandó lakáshiány, a növekvő szegénység a hajléktalanok ügye a Budapest '89 nem panaszkönyv. Kétségtelen, maradtak ki események és témák, és vannak, akik úgy érzik, méltatlanul mellőzték őket. Úgy vélem - mert az útkeresésből adódó apróbb figyelmetlenségek és pontatlanságok megbocsáthatóak - mindenki benne van, ha nem is név szerint. A nehéz, olykor megoldhatatlannak tetsző feladatokkal küszködő tanácsi tisztviselők erőfeszítései éppúgy, mint az, miként alakultak a város lakosainak életkörülményei, miként befolyásolta közérzetüket a sokszor méltánytalanul elmarasztalt apparátus munkája. A legfontosabb: a város békében élt, zavartalanul működött, s ha nem is látványosan - fejlődött. Az 1989-es esztendő végén is maradtak, természetesen, elvarratlan szálak Elképzelések, melyek papíron maradtak idő és - legfőképp - elegendő pénz hiányában. A tervek, a megoldások azonban ki vannak dolgozva. Abban a szellemben, hogy a munkát folytathassák azok, akik elkezdték, és azok, akik majd társulnak hozzájuk A dél-budai-rákospalotai metró építése csaknem húsz éve dédelgetett álom, most - a világkiállítás lendületét is felhasználva - valóra válhat, akárcsak a Béccsel közösen rendezett világkiállítás. Hidat építhetünk a jövőbe. Ez a zárófejezet az évkönyvben, s ha tart is még a polémia, az expo megrendezése mellett szavazók vannak többségben, azok, akik meggyőződéssel vallják' a város, Budapest fejlődése érdekében vállalni kell S hadd fejezzem be a könyvajánlót azzal, hogy a főváros megérdemelne annyit, hogy változásait, növekedését, fejlődését rendre nyomon kövessük Talán ez a kötet első darabja lesz a Budapest évkönyvsorozatnak.
DR BIELEK JÓZSEF
Budapest polgármestere
Vissza