Előszó
"Ismerjetek meg végre: ki vagyok?
Álarc alatt volt mostanáig képem,
De már meguntam én álarcomat
És azt most ünnepélyesen letépem."
Petőfi
Minden bizonnyal igy énekelne a költővel a jó...
Tovább
Előszó
"Ismerjetek meg végre: ki vagyok?
Álarc alatt volt mostanáig képem,
De már meguntam én álarcomat
És azt most ünnepélyesen letépem."
Petőfi
Minden bizonnyal igy énekelne a költővel a jó pestiekhez és magyarokhoz a feledés és közömbösség álarcába temetett Buda és természeti szépségekben bővelkedő istenáldotta környéke, ha megszólalhatna.
A mi idegent utánzó nemzetünk fiainak először külföldre kellett menni, hogy a magyar hibák és fogyatékosságok mellett a magyar kiválóságokat is észrevegyék, akár tulajdonságokról, akár az ország természeti szépségeiről legyen szó. - Meg kellett előbb látni a kis Szajna szennyes sárga vizét, hogy eszünkbe jusson a napsugárban tündöklő hatalmas medencéjű kék Duna tiszta habja. - Be kell járnunk Európa fővárosait, hogy egy angol lady felkiáltása: „Milyen gyönyörű ez a Budapest!" felébressze lelkünket és felfigyeljünk a természeti szépségekben bővelkedő fővárosunkra, a Duna Gyöngyére!
Ha figyelemmel kisérjük a külföldi lapokat, hasábos cikkeket olvashatunk a magyar alföldi városokról, kiemelve azok szépségeit. S amig a külföld már Hazánk vidéki városait ismerteti, - addig mi itt a fővárosban a mindennél szebb Budánkról is alig tudunk.
A Rózsadomb, Rézmál, Pasarét, Törökvész és kies fekvésű vidéke megragadja lelkünket, ha csak egy kis fáradságot veszünk magunknak, hogy ezeket a helyeket bejárjuk. Napjainkban mennyi sok bánat, baj, s főként anyagi gond veri le az emberi szivet!
Vissza