Előszó
Részlet a könyvből:
"Csupán néhány gondolat erejéig szeretném igénybe venni e szép könyv gazdáját, mert ugyan meg vagyok győződve arról, hogy a majd két és fél száz színes fénykép híven türközi a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Csupán néhány gondolat erejéig szeretném igénybe venni e szép könyv gazdáját, mert ugyan meg vagyok győződve arról, hogy a majd két és fél száz színes fénykép híven türközi a mai Budapestet, mégis szót kell ejteni azokról a történelmi rétegekről, amelyek hol rejtve, hol látványosan megjelennek, és amelyek meghatározzák a kétezer éves város mai arculatát. A legrégebbi, vagy ha úgy tetszik a legalsó réteg, a római koré: i. e. 13 és 9 között Augustus császár katonái elfoglalták a Dunától nyugatra és délre fekvő területeteket, és megszervezték Pannonia provinciát. A folyó jobb és bal partján kiépítették a Birodalmat, a barbárok támadásaitól védő limest, és ennek egyik központja volt Auincum, a polgár- és katonaváros. A II. században virágkorát élő kettősváros maradványai ma is szép számmal élvezhetők Buda északi részén, Óbudán, de sokkal jelentősebb feladatot láttak el a magyar állam születésekor.
Ez már a következő, az első középkori rétege a városnak: az uralkodó magyar fejedelmek a IX. század végétől a római katonaváros amfiteátrumában telepedtek be, mert annak magas falai kellő védelmet nyújtottak. Pest város első csírái is ott születtek, ahol a legfontosabb átkelőhelyet, a tabáni révet védő Contra-Auincum falai álltak. Óbuda későbbi jelentőségét növelte, hogy a római épületmaradványok között, illetve azok felhasználásával kereskedők, iparosok telepeket hoztak létre, melyeknek szomszédságában királyi kúria, szerzetesházak és templomok épültek. És ugyanez volt Pesten is, de a budai Várhegyen még csend honolt.
Óbuda és Pest fénykora a tatárok betörésével (1241) és borzalmas pusztításaival-öldöklésével zárult. Az ujjáépítés jelentette a következő nagy korszakot: az eredményes védelem érdekében betelepült a Várhegy, polgárházak, templomok, kolostorok épültek a várfalak oltalmában. Természetesen Óbuda és Pest is újjáépült, s az újjászületett hármasváros megteremtette mindazon feltételeket, amelyek jó száz évvel később alkalmassá tették e vidéket arra, hogy királyi központ szülessen a Várhegy déli végén. Majd kétszáz évig fényesebbnél fényesebb paloták épültek itt, a gótikus-reneszánsz művészet európai rangú alkotásai díszítették azokat.
Vissza