Budapest

Előszó

Részlet a műből:

"Egy város lényege mindig történelmében mutatkozik meg. Budapest sokszor pusztult el az évszázadok során, gyakran kellett szinte a semmiből újjáépíteni. Ami mégis megmaradt, azt a hódítók saját céljaikra sajátították ki, alakították át. Az aquincumi római amfiteátrium a honfoglaló magyarok fejedelmének szállása lett, a túlparti római erődítmény köveiből Pest városa épült. A budai középkori templomokat a törökök mecsetté alakították, a fürdőházakat török fürdőkké, hogy aztán a város visszavívása után ezek a mecsetek a diadalt hirdető barokk stílusú templomként szülessenek újjá. A múlt század végén tehetséges építészek sok román és gótikus elemet használtak fel alkotásaikban, mások a nemzeti stílus megalkotását tűzték ki célul. Természetesen egyik törekvés sem járhatott teljes sikerrel, de mindegyik adott valamit ahhoz a semmihez sem hasonlítható, ma is megcsodálható városképhez, amely a Budapest szó hallatán megjelenik előttünk.
A Várhegy barlangjaiban az ősember már félmillió éve megtelepedett, s attól kezdve az emberi élet kisebb-nagyobb megszakításokkal gyökeret vert a mai főváros területén. A régmúltból főképp az illírek (i.e. 500-400) és a kelták (i.e. 300-i.e. 60) kultúrájának nyomait tárták fel. Uralmuknak a római hódítás vetett véget i.e. 11-ben. Ekkortól négy évszázadon át a Duna menti erődvonal, a limes képezte a római birodalom határát. Aquincumot, a rómaiak táborhelyét az V. század elején a hunok foglalták el, őket a keleti gótok, gepidák, longobárdok követték, majd 570-800 között az avarok a térség urai. A honfoglaló magyarok a IX. század legvégén vették birtokba a területet. Árpád fejedelem a Csepel-szigetet választotta szálláshelyéül. Kurszán, a szakrális főfejedelem székhelye az aquincumi (óbudai) amfiteátrum volt. A pesti rév melletti római erőd - Contra Aquincum - körül kereskedőtelep jött létre, itt fejlődött ki később Pest városa. Vissza