Budaörsi Játékszín 1998-2008 (dedikált példány)

Előszó

Telt ház, siker, tapsvihar - ez minden színész, rendező és színházalapító álma. Ezzel a célkitűzéssel és reménnyel indult útjára tíz évvel ezelőtt a Budaörsi Játékszín is. Egy évtizeddel az első előadás után bátran megvonhatjuk a mérleget: Budaörsön beteljesült az álom, hétről hétre és évről évre sikerült megörvendeztetni a színház hűséges közönségét jobbnál jobb darabokkal.
A kilencvenes évek második felére Budaörs anyagi helyzete kezdett stabilizálódni, a korábbi adóssággal terhelt, stagnáló időszak után elkezdődött a város fejlődésének szakasza. Nem véletlen tehát, hogy felmerült az igény: a város a kultúra területén is tegyen bátrabb kezdeményezéseket.
Ám első hallásra még így is merész gondolatnak tűnt, hogy olyan időszakban, amikor másutt az országban színházak szűntek meg, egy alig húszezer lakosú település vállalja egy állandó színház fenntartásának, finanszírozásának gondját és felelősségét. Mondhatni, példa nélküli volt ez a magyar önkormányzatok körében, hisz jobbára csak a százezres lélekszámú megyeszékhelyeken találunk színházakat. Kockázatos volt ez a lépés abból a szempontból is, hogy mindez a főváros tőszomszédságában történt, ahol köztudomásúan európai léptékkel mérve is rengeteg színház található. Persze hiábavaló lett volna az önkormányzat bátorsága és anyagi áldozatvállalása, ha mindez nem találkozik a színészek és rendezők tehetségével, bizonyítási vágyával és áldozatvállalásával, no és persze a város lakóinak, a közönségnek támogató nyitottságával. Nem véletlenül írta Németh László: „Egy színház csak abban a városban tud gyökeret verni, ahol élnek a kultúra hagyományai és ahol az emberek még mernek emlékezni a csodára." A budaörsiek pedig nem csak emlékeztek rá, de akarták is a csodát. Így hát lett is. Vissza