Budaörs múltja

Előszó

Városunk a Budai-hegység Szabadság-hegy csoportja, a Csiki-hegyek és a Tétényi-fennsík között fekszik a Budaörsi medencében.
Az első földművelő, állattenyésztő csoportokra utaló tárgyi emlékek a Mechanikai Művek lakótelepének építésekor kerültek elő. Az újkőkori vonaldíszes kerámia népének településéről származó edények az i.e. 3500 körüli időkből valók.
A késő rézkorból (i.e. 2700-2000) a badeni kultúra mediterrán vonásokat mutató népességéhez köthető urnát ismerünk a Tulipán utcából.
A bronzkorban a Budaörsi medencén áthaladó vízmosások és árkok mellett emelkedő alacsony dombokon megtelepedő népcsoportok nyomait számos helyen találták meg. Kora bronzkori (i.e. 2000-1700) településről származó edények a repülőtéren kerültek elő. A középső bronzkorban (i.e. 1700-1300) a Duna mentén virágzó vatyai kultúra népének használati tárgyai és urnasírjai a Hosszúréti- és a Budakeszi-árok mentén láttak napvilágot. A vasútállomás mellett egy bögrében talált, bronzkarperecekből és korongdíszekből álló kincslelet a legértékesebb közülük. Ugyanitt a késői bronzkorban (i.e. 1300-800) virágzó nagy művelődési egység, az urnamezős kultúra népének temetőjére bukkantak a régészek.
A római korban is folyamatosan lakott volt a Budaörsi medence. Több épületből álló villaegyüttes és a hozzá tartozó kelta eraviszkusz település maradványai a Kamaraerdőben kerültek elő. Egy összetört hombárban 2234 ezüst érméből álló, a III. század közepéről való kincslelet tanúskodik a barbár támadásoktól veszélyeztetett lakosok életéről.
A Nárcisz és a Rózsa utcában, valamint a Kamaraerdőben találtak későrómai sírokat, a Szőlőhegyen pedig szépen faragott sírköveket.
A rómaiak vallási szokásaihoz kapcsolható feliratos kőemlékeket őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban. A budaörsi Szőlőhegyről még a múlt században került elő egy Mithras-szentélyhez tartozó, bikaölés-jelenetet ábrázoló dombormű, amelyet a mellette talált oltárkövek felirata szerint az albertfalvai légiós tábor két katonája 213-ban állított fel. Ez a kultusz Perzsiából származott és főleg a katonák között terjedt el. Mithrasz a fény istene volt aki állandó harcban állt a sötétség gonosz fejedelmével, akit bika képében ábrázoltak. Ez a misztériumkultusz is a lélek megtisztulását és az örök élet reményét kínálta fel a beavatottjainak. Egy másik istenség, Silvanus III. századi oltárköve szintén a Szőlőhegyről került a múzeumba. Ő a helyi kelta lakosság körében igen népszerű, a mezőgazdaságot, erdőt, vadászatot és termékenységet védő istenség volt. Vissza