Budai Nagy Antal históriája

Előszó

Idestova husz esztendeje, hogy kézíratcsomagot kaptam, átolvasás és elbírálás céljából, s amennyiben megfelelőek volnának, szerzőjük kiadásra ajánlja őket az Erdélyi Szépmíves Céhnek.
A csomag több, külömböző természetű, tárgyú és fajsúlyú kéziratot tartalmazott: novellát, színpadi jelenetet, cikkeket, sőt verset is. Mind friss, érdekes, újszerű, erősen erdélyi ízű, jó magyarsággal írottakat. Nagyrészük, - nem mind, - igazi művész írásai: irodalom. De kivétel nélkül mind bátor, sőt merész szociálista vallomás és sorsvállalás.
Meglepetés voltak számomra és őszinte öröm, hogy ime: a szegény erdélyi magyarság, a maga elesettségében is, - vagy éppen abban és azért, - kitermeli a maga jobb, emberibb jövendő életéért kiálló hitvalló prédikátorait. Az új erdélyi íróművész: Sipos Domokos volt. Fiatal ember, fiatal házas, fiatal apa. Dicsőszentmártonban szerkesztette, - és jórészt írta is, - Gyárfás Elemér földbirtokos, bankigazgató és a Magyar Párt talán legbefolyásosabb vezetőségi tagjának politikai újságját és amellett amolyan mindenes titkárja is volt gazdájának.
Irásai bizonyították, hogy Sipos Domokos íróink legelsői közé tartozik; fiatalsága és hangjának harcosbátorsága magyar életerőnkben való hitünket erősítette és akkor nem tudtuk még, hogy - halálra ítélt ember, akinek ideje rövidre méretett ki...
A kötet aztán, - kézíratainak válogatott darabjai - "Vajudó idők" címen megjelent, s szinte ugyanakkor meghalt Sipos Domokos, a szerzőjük... Vissza