Roma emberek a munkaerőpiacon

Előszó

"Ugye Ön roma?"
Egy kistelepülésünk igen sikeres polgármestere „feljött Pestre", hogy átvegye az esélyegyenlőségért elnyert díjat. A fiatal, elegáns, olaszosan fekete polgármestertől kissé bizalmaskodva kérdezte a közismert jogvédő, hogy „ugye Ön roma?" Mire ő megértő mosollyal szája sarkában annyit mondott: „hát igen, sokan annak néznek". És megpödörve bajszát, továbblépett.
Hogy is van ez nálunk?
Miközben egyre több munkakörbe nem találunk megfelelő embert, miközben munkáltatók százezreket költenek toborzásra, hirdetésre, ezen közben roma, illetve romának látszó embertársaink előtt számtalan akadály áll. Naponta kell, hogy átküzdjék magukat a - gyakran nagyon is nyílt - előítéletesség falán, hogy esélyhez jussanak. Vajon nem méltó a megbecsülésre az a teljesítmény, melyet az erős hátrányból induló embertársaink bizonyítanak, mikor fellépnek ugyanarra a startkőre, melyen a „sikerben születetteket" szoktuk látni? Vajon ők nem érdemlik meg, hogy azonos mércével mérjük őket?
A 12 éves Anikó erről így mesélt: „Ha egyest viszek haza, anyukám megpofoz. Azt mondja, te sem vagy rosszabb a gádzsóknál, de neked mindig kétszer annyit kell tanulni, ha akarsz valamire jutni. Én meg nem szólok vissza. Csak fodrász leszek és semmi más nem."
A „MEGFELELŐ EMBERT A MEGFELELŐ HELYRE" kiadványsorozatunk ötödik és egy ideig utolsó füzetéhez érkeztünk. Elsősorban munkáltatókhoz szóltunk. Azon szakemberekhez, akiknek feladata a vállalat munkatársainak kiválasztása, fejlesztése, motiválása, a munkahelyi összhang feltételeinek megteremtése. Messze nem kimeríthetetlen a tartalékot képező emberi erőforrás. Sőt már számos olyan terület van, ahol bizony nagyon is keresni kell a hadra fogható, a fejleszthető munkaerőt. Ma már versenyelőnyt jelent, ha egy munkáltató képes kinyerni a kincset a nem is aranynak látszó emberi erőforrásból. Vissza