Előszó
1971-ben ünnepeltük a budafoki borászképzés megalakulásának 70. évfordulóját, félve attól, hogy a város rohamos fejlődése miatt a két országos főközlekedési út közé szorított iskolaépületünk lebontásra kerül, abban az esetben nem tarthatunk a régi épületben 75 éves jubileumot.
Ez alkalommal évkönyvet is adtunk ki az addigi oktató-nevelő munka fejlődésének bemutatására.
Az akkori ünnepségek lelkes hangulata, a találkozón megjelent tanárok, tanulók és vendégek biztató szavai arra serkentettek bennünket - felnőtteket és diákokat egyaránt -, hogy mutassuk be jelenlegi munkánkat, hogy összehasonlíthassák régi emlékeiket a szocialista jövendőt építő ifjúság életével.
Az újabb évkönyv kiadását azért is terveztük, hogy maradandó emléket állítsunk azoknak a fáradhatatlan pedagógusoknak, szakmát tanult és tanuló diákoknak, akik kivívták a borász szakma megbecsülését, akik közül többen is társadalmi elismerésben, kitüntetésben részesültek.
A gazdasági szükségszerűségből 1901-ben létesített borász iskola történetét vázlatosan olvasóink elé tárjuk, hogy érzékelhessük az oktatáson keresztül is a mindenkori gazdasági-politikai elvárásokat, követelményrendszereket.
Évkönyvünk írásakor felkértük a borgazdasági vállalatok, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek vezetőit, ismertessék iskolánk volt tanulóinak munkáját, beilleszkedését a különféle vállalatok borászati tevékenységébe. A cikkekből is kitűnik, hogy a végzettek helytállnak munkájukban, és sokan közülük nem elégedtek meg a középfokú végzettséggel, főiskolákon, egyetemeken tovább tanultak. Úgy tapasztaltuk, kiemelkedésük ellenére sem feledkeztek meg az itt tanultakról, büszkék rá, jó alapnak tartották, melyre építeni lehetett. Ezúton is köszönetet mondok a cikkek szerzőinek munkájukért, és az ígért további jóindulatú támogatásukért.
Vissza