Budafok - Szent Lipót Plébániatemplom

Előszó

Részlet a könyvből:
"Budafok a főváros XXII. kerületének egy része. Az egykoron Promontorium nevet viselő település 1739-ben szerveződött önálló zsellérközséggé. A lakosság szorgalmának és a jól termő szőlőknek köszönhetően hamarosan fejlődésnek indult a Duna menti hegység. Művészi értékű épületek, szobrok, keresztek jelzik e kor igényességét. Ezen alkotások többsége - mint kerületünk műemlékei - ma is látható. Talán a két legszebb és legértékesebb alkotás a budafoki Szent Lipót-plébániatemplom és az ugyancsak budafoki Kálvária. Természetesen mindkettő féltve őrzött műemléke a XXII. kerületnek.
Szent Lipót-plébániatemplom
A rohamosan gyarapodó lélekszámú község számára - miután a kastélyban lévő kis kápolnát megszüntették - hirtelen kicsi lett a korábban fogadalmi templomként felépített Péter és Pál-kápolna. Ezért az őslakosság az újonnan betelepülőkkel együtt az uradalomhoz fordult egy új, nagyobb templom építését illetően. A kegyuraság (Promontorium esetében - Savoyai Jenő halálát követően - maga a császári ház) az engedélyt megadta. Viszont elkövették azt a hibát, hogy az illetékes püspökséggel nem egyeztettek, s így Padányi Bíró Márton veszprémi püspök az építéshez nem járult hozzá. Az uradalom tudomást szerezvén a püspök álláspontjáról, egyéni vállalkozásként 1753 nyarán a Savoyai-kastély közelében letette az új plébániatemplom alapkövét. (A kastély ma már nincs meg, miután kétszeri tűzvészt követően Törley József 1911-ben lebontatta.) 1753 szeptemberében Padányi Bíró Márton püspök látogatást tett Promontoriumon és tudomást szerezvén a kegyúri magánkezdeményezésről, ő is letette a templom alapkövét, sőt kijelentette, hogy a templom Isten dicsőségére lesz felszentelve. Ezt követően hamarosan kiderült, hogy a templom építését illetően a kegyúri jogokat maga Mária Terézia királynő gyakorolja és az építkezést is jelentős anyagiakkal, adományokkal támogatja. A püspök számára világossá vált, hogy Promontoriumon a császárnő akarata érvényesül." Vissza