Buda veszélyben

Előszó

Amit a következő oldalak el fognak mondani, abban a korban játszódik, mikor még részben a török, részben a magyar volt úr ebben az országban. 1687 január, február, március, április, négy hónap. Mi ez a világ életében? Semmi és mégis sok, mert a világ porszemekből áll, ezek közé tartozik az ember is, kinél néhány hónap egyszer hosszú, nagyon hosszú idő, máskor pedig egykettőre elrepül felette.
Régmúlt idők, elpusztult emberek! Hányat fordult azóta a világ, mióta nem vagytok. Hány új nemzedék jött a földre és hány szív dobbant úgy, mint a tiétek, kik e könyv lapjain újra megjelentek.
Történetet visszaadni csak nagy vonásokban lehet. Az aprólékos részletek eltűnnek, elmosódnak, talán már abban az órában, mikor megtörténtek, A háznak a téglái hiányzanak, csak a váza van meg, mely az épületet tartja, hogy össze ne dőljön, A téglákat visszarakni úgy, hogy a végén az épület teljes szépségében és nagyságában kibontakozzon, nagyon nehéz dolog. Aki történetet ír, vagy történet alapján épít fel valamit, néha hozzányúl olyanhoz, amihez talán nem volna szabad, de ha ezt nem teszi meg, nem kapja meg a szépet és egészet. A szükség törvényt bont. A ház váza a történelemben megvolt és megvan, csak a téglái hiányzottak és aki e sorokat írta, az a téglákat maga készítette és helyezte be azokra a helyekre, ahol arra nézete szerint szükség volt. Hogy a ház milyen lett, szép-e és egész-e, annak megállapítása már nem az író feladata.
Regényem alakjai valaha mind éltek. Nem a fantázia szülöttei Fink hadnagy, Scharba Benio paraszt kereskedő meg a többiek. Sárguló, régi okmányok bizonyítják, hogy ezek az emberek éltek, küzdöttek, szerettek, gyűlöltek, vétkeztek és bűnhődtek.
Kelt, Kistarcsán, 1932 október havában.
A SZERZŐ Vissza