Buda és Pest a világirodalomban I.

Előszó

Az 1872:XXXVI. t.-c. elrendelte, hogy "Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesíttetnek." E törvény végrehajtásának félszázados évfordulóját 1923. nov. 17-én ülte meg a főváros; komolyan, pompa nélkül. Nem is lehetett máskép. Mert abból az ötven esztendőből a negyvenöt első, fővárosunknak az európai nagy városok közt példa nélküli emelkedését és virágzását mutatta fel; míg az utóbbi öt év mintha csak azért zúdult volna reánk, hogy visszaszedje minden lehetőségét nemcsak a továbbfejlődésnek, hanem még a már elért színvonal megtartásának is.
Az Isten ujja jelölte ki a Kárpátoktól Adriáig egy folyamrendszerhez tartozó, az egész világon páratlan földrajzi, stratégiai és közgazdasági egységet alkotó terület természetes központjává Budapestet. A hitében, gondolkodásában megrendült, anyagi létében züllésnek indult XX. századi ember kellett hozzá, hogy minden igazság és morál megcsúfolásával 14 vármegye központjává süllyessze a magyar metropolist. A tengerig érő terület ketreccé vált, körülvéve romlásunkra törő porkolábokkal.
Helyzetünk ilyetén szemlélete mellett mindenki helyeselte, hogy a főváros a lehető legegyszerűbben ünnepelje egyesítésének fordulóját. A törvényhatóság több tagja azonban úgy vélekedett, hogy e korszakalkotó esemény fölött, kizárólag egyetlen ünnepélyes üléssel mégsem lehet napirendre térni. Ez álláspontnak adott hangot dr. Jeszenszky István kir. közjegyző, fővárosi bizottsági tag, maga is főként olasznyelvű Hungaricák szenvedélyes gyűjtője. Kiemelte, hogy a múló nappal el nem múló olyan irodalmi emléket kíván állíttatni a nagyfontosságú évfordulónak, ami nemcsak hazai, de nemzetközi érdeklődést is kelthet. Ilyennek ismeri az én gyűjteményemet. Az ő indítványára szólított fel aztán a főváros gyűjteményem közzétételére. Nem egykönnyen vállaltam a fölöttébb megtisztelő feladat teljesítését, mert épen javában dolgoztam egyéb munkán. S végre is úgy szántam el rá maga, hogy nem a két kötetre menő kézirati, hanem az egy kötetben elférő nyomtatványokat teszem közzé Hungaricáimból. Vissza