Buczkó György

Előszó

A hetvenes évtized első évei, amikor Buczkó éppen tanulmányait végezte az Iparművészeti Főiskolán, egy új korszak születését hozták meg az üveg művészete számára. Z. Gács György, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor - s nyomukban Buczkó György ifjú mestere, Bohus Zoltán ekkor fedezték föl az üveg lehetőségeit a képzőművészetben, azért az anyagét, amelyet addig inkább csak használati és dísztárgyak készítéséhez vettek igénybe. Buczkó társai, a "Bohus növendékek", - Lugossy Mária, Mészáros Mari, Kertészfi Ágnes, majd az utánuk jövők - varázsos megjelenésű, csillogó, változatos technikájú üvegkompizíciókkal hódították meg a kiállítótermek világát. A nagyjából egyszerre pályára lépő és egyívású társaság azonban csupa szuverén egyéniségből állt, s stílusuk már a kezdetekkor is elvált egymástól.
Buczkó Györgyöt már induláskor is leginkább az üveg belső élete érdekelte, az optikai hatások, a fénytörések játékos törvényszerűségei és azok a természetes változások, amivel az üveg a kemence forróságára reagál. Azt is hihetnénk, hogy nem tesz egyebet, mint a kaleidoszkóp papírhengerét forgató gyermek, aki önfeledten gyönyörködik a véletlenül összeálló képek kristályos ragyogásában. - Buczkó azonban semmi sem bíz véletlenre! Egy tudós kutató szívósságával és következetességével igyekszik utánajárni minden lehetőségnek. Egy-egy munkáját rajzok sora előzi meg, elemezve és mérlegelve a várható fényhatásokat, tükrözéseket, fénytöréseket és a forma változásának kívánt mértékét, irányát és arányait.
Vissza