Előszó
Mi, magyarok búcsújáró nép vagyunk. Voltunk is mindig. Bár voltak idők, amikor történelmi sorscsapások idején szüneteltek a zarándoklatok (pl. a török dúlás idején). Ám a nehéz idők elmúltával újraéledtek a búcsújárások és magasra lobban Isten népének zarándok kedve. Így van ez manapság is.
Noha az utóbbi időben egyre több könyv és kiadvány foglalkozik eme vallásos megnyilvánulásokkal, mégis szeretnénk ezt a könyvet a zarándokok kezébe adni. Az eddigi kiadványok mind segítségemre voltak, de különösképpen egykori teológus társam és felvidéki paptestvérem, a vágai (Nyitra megye) plébános, Danczi Lajos igyekezett történeteivel ízesíteni eme könyv lapjait. Köszönet érte.
A történelmi magyar haza területén nagyon sok kegyhely volt és van is. Nem mindnek sikerült nyomára bukkannunk. De reméljük, hogy majd a "megbúvók és hallgatók" is előkerülnek. Isten nagyobb dicsőségére és a Szűzanya örömére, valamint a búcsús nép épülésére.
Danczi atya írja: "A búcsújárás katolikus népünknek egyik legnagyobb élménye. A nép lakóhelyéhez kötött. A zarándoklat viszont útrakelés. A keresztény honvágy Isten mosolyának a keresésére ösztönzi az embert és nem hagyja otthonában megülni. A lélek messzire, Isten közelségébe vágyik! Ennek a messzibbre menésnek titokzatos (misztikus) útja a búcsújárás, a lelki magány keresése, félrevonulás a mindennapi környezetből, gondból, a keresztény lélek színeváltozása, megújulása."
A búcsújárónak nem kell hitét eltakarnia, hiszen a búcsúsok közössége szárnyalóan imádkozhat, mert máskor sietteti a munka. A búcsújárás áldozatvállalás is, fáradalmakkal. Két fő mozzanat sarkallja a zarándokot: a vezeklés és az elégtétel, s ezért a búcsújárás a bűnbánat ünnepélyes, nyilvános kifejezése. Az egyház új bűnbánati rendelkezéseinek értelmében ma már nincs meg úgy, mint a II. Vatikáni Zsinat előtt, a búcsús engedményeknek a jelentősége. Alapelv ugyanis, hogy mindenki oly mértékű büntetés elengedésében részesül valamely búcsús föltétel teljesítésével, amennyit buzgóságával, szeretetével, áldozatkészségével kiérdemel. A lélek indítékait pedig csak a jó Isten látja. Nem is nyerhet teljes búcsút az, aki vétkeihez, vétkes szokásaihoz ragaszkodik, akiben nincs meg a teljes önátadás Isten szándékaira.
Hagyományosan azonban mégis ragaszkodunk a "búcsújárás elnevezéshez, a többit, hogy ki, milyen mérvű büntetéselengedésben=búcsúban részesül, azt bízzuk az irgalmas Istenre! Bár együtt jár a tömegélményben való részesedés is a búcsújárással, ez azonban a fentiek megszívlelése minden búcsújárónál külön-külön.
Könyvem általában egy-egy búcsújáró hely ismertetését adja (ábécésorrendben), s hozzájuk illesztve az egy-egy nép ajkán élő zarándokéneket. Becsüljük meg ezeket is, és ne hagyjuk veszendőbe menni.
Vissza