Búcsú Csingertől

Előszó

A bányásztrilógia harmadik, befejező részét tartja a Tisztelt olvasó a kezében.
A "Csinger volt a hazám", a "Bányászok földjén" után mi is következhetne más, mint a BÚCSÚ CSINGERTŐL.
Eljött hát a búcsú ideje barátoktól, bányászoktól, iskolától, szülőföldtől. Nem csak azért, mert ez a Csinger már NEM „az a„ Csinger, hanem azért is mivel át kell adni a bányásztelepülést gondolatban is azoknak, akik most is ott élnek, nevelnek gyermeket vagy ápolnak nagyszülőt. A bánya már rég bezárt. A tárna sóhaját, a szellőzőt betömedékelték. Vége a bányásznapoknak is. Hol vannak már a régi barátok, a Kohlrusz Jani, Fekete Pityu, az első diákszerelmek: Kerék Zsuzsi. Gaál Zsóka?
Mesés gyermekkoromat, a szomszédokat, tanárokat és barátokat mindent a bányászoknak köszönhetek.
Ezért ha lenne még egy életem ifjúságom színhelyéül újra Csingert választanám!
A könyv anyaga hasonlóan az előbbiekhez, több idősíkban játszódik. Vannak közte a Bányász újságból kivett anyagok, riportok, vannak frissen felvettek és vannak amelyeket a szüleim beszélgetéseiből, gyermekkori élményeimből vettem. Ez utóbbiakról csak azt mondhatom: így hallottam őket akkor, fiatalságom elején. Ez a szóbeszéd járta vagy ezt mesélték, beszélgették titokban a szomszédok anyámékkal. Lehet, hogy nem pontosan így történt minden. De az is igaz, hogy az ötvenes évek történéseire még nincs igazi rálátás a közéletben. Sok dolgot még ma is titok fed. Van aki így hallotta, van aki másként. Igazán csak az tudná elmondani, aki részese, szenvedő alanya volt az eseményeknek A könyv létrejöttében nagy segítségemre volt hajdani kollégám, Bolyáki Zoltán egy pályázati anyagával, valamint MARSI ANTAL padragi bányász képi relikviáival. Vissza