Búcsú a fegyverektől

Előszó

Részlet a könyvből:

Annak az évnek nyárutóján egy falubeli házban laktunk. A falu a folyóra nézett és a síkságra, egészen a hegyekig. A folyó ágyában kavicsok és görgetegek hevertek, szárazon és fehéren a napon és a csatornákban a víz tiszta volt és erős sodrú és kék. Csapatok masíroztak el a ház előtt, le az útra és a fölvert por behintette a fák leveleit. A fatörzsek is porosak voltak és a lombok abban az esztendőben korán lehullottak és mi láttuk a menetelő csapatokat végig az országúton és a fölszálló port és a lehulló és fölkavart leveleket a szélben és megint a menetelő katonákat és aztán megint az országutat, kopáran és fehéren, most már csak a levelek borították.
A síkságon dús vetés hullámzott. Kertek is voltak rajta, telve gyümölcsfákkal és a síkság mögött a hegyek barnák voltak és kopaszok. A hegyekben folyt a harc és éjszakánként jól láttuk az ágyúk villanását. A sötétben olyan volt, mint a viharfény, de az éjszakák hűvösek voltak és így nem lehetett összetéveszteni a közeledő zivatarral.
Néha hallottuk a sötétben ablakunk alatt elvonulni a csapatokat és dübörögni az ágyúkat, amelyeket mótortraktorok vontattak. Éjszakánként nagy volt a forgalom, az útakon öszvérek szorongtak, muníciósládákkal a málhanyereg két oldalán és szürke teherautók, telve katonákkal és egyéb teherkocsik, színültig rakva, sátorvászonnal leborítva, amelyek csak lassabban jutottak előre a nagy sürgés-forgásban... Vissza

Fülszöveg

Ernest Hemingway az első világháborúban önkéntesként szolgált az olasz hadseregben, s 1918-ban, tizenkilenc éves korában súlyosan megsebesült az olaszok caporettói veresége és visszavonulása után.
Ebből az élményből született egy évtizeddel később a világirodalom egyik legmaradandóbb háborús regénye, a Búcsú a fegyverektől. Hőse, Frederic Henry, az olasz hadseregben szolgáló amerikai szanitéc hadnagy éppoly önéletrajzi alak, mint a Hemingway-hősök nagy része. A romantikus szerelmi események sorába ágyazott, magával rgadó szerelmi történet - amelyről Thomas Mann az írta, hogy "nagy egyszerűséggel és igazsággal írt könyv, igazán férfias könyv , új hangú mestermű" - ma már a huszadik század klasszikus alkotásai közé tartozik, s a legjelentősebb háborúellenes művek egyike. A rendkívül plasztikus, tömör, érett írásművészettel megalkotott regény cselekménye ugyanis félreérthetetlenül kifejezi azt is, amit az író szavakban nem fogalmazott meg: a kiábrándulást a nagyhangú háborús célokból, a romantikus-heroikus eszményekből, s a vádat a gyilkos, háborúzó társadalom ellen - a béke, a szerelem, az élet nevében. Vissza