Előszó
Részlet az újságból:
Hajnali hangverseny
Világít még a hold, csillagok sziporkáznak a Buci-ház fölött. Hajnalodik. Mimi, az egész már a ház elé kitett lim-lomok között kotorászik. Ide-oda...
Tovább
Előszó
Részlet az újságból:
Hajnali hangverseny
Világít még a hold, csillagok sziporkáznak a Buci-ház fölött. Hajnalodik. Mimi, az egész már a ház elé kitett lim-lomok között kotorászik. Ide-oda surran, szemügyre vesz mindent, amit a szemetesek reggel majd elszállítanak. Mimi táncol és zireg-zörög egy görbe fazékfedővel.
Belló felébred. Nyújtózkodik a kosarában. Buci Maci még húzza a lóbőrt. Buci olyan vigyori képet vág, mintha egy fantasztikus mackóálmot álmodna éppen.
"Áááááá!" ásított Belló egy hatalmasat. Megropogtatta csontjait. Ámulva pislogott nagy barátjára, Bucira, aki még alszik. Őt nem zavarja a csörgés?
"Jó reggelt, Buci!" ugatja Belló és kissé álmosan, de kíváncsian Buci ágyához ugrik, hogy megnézze, felébred-e már. De Buci szemei fátyolosak, akár csak két, magára hagyott, kihűlt tükörtojás. Belló az orrocskájával bökdösi Buci takaróját:
"Ki az ágyból, te álomszuszék! A kertben zörgő manó jár!"
"Méghogy manó és zireg-zörög?! Be vagy ijedve, Bellókám? Félsz, hogy a manó megharap? Húzd a fejedre te is a paplant!" csipkelődött Buci.
"Bújj a köntösödbe Buci Maci és indulás!" erőszakoskodott tovább Belló.
Buci föltápászkodott:
"Nem bánom, Belló... üdvözöljük a zörgő manót."
Vissza