Buch der Lieder

Dalok könyve

Szerző

Lipcse

'Heinrich Heine: Buch der Lieder ' összes példány

Kiadó:	Verlag Philipp Reclam jun.
Kiadás helye:	Lipcse
Kiadás éve:	1978
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	304 oldal
Sorozatcím:	Versdichtung-Lyrik
Kötetszám:	52
Nyelv:	Német
Méret:	17 cm x 10 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Alig van poéta, akinek versei annyira ismeretesek és népszerűek volnának, mint amelyek Heinenak ebben a könyvében találhatók. A "Lorelei", a "Két gránátos", "Belzazár", az "Im wunderschönen Monat Mai", "Du hast Diamanten und Perlen", "Du bist wie eine Blume", hogy ne is említsem azokat a sorozatokat, amelyeket Schubert és más klasszikusok megzenésítettek, - eredeti szövegükben az olyan emberek ajkán is élnek, akik egyébként a német nyelvvel és irodalommal nincsenek bensőbb kontaktusban.

Tartalom

Ifjúkori szenvedések
Álomképek
Szilaj szerelmi tűzről álmodám
Egy álom, szörnyű módfelett
Álmomban éjjel láttam önmagam
Álmomba' feltünt egy piciny ficsúrka
Szilaj vérem mért háborog?
Egy édes áloméjjelen
Tiéd im a váltság
Szép aszonyomtól eljövet
Az álomisten tündérvárba vitt
Sötét borult szemere
Feledve bút s gyötrelmeket
Sok sápadt régi halottat
Németország (Egy álom)
Dalok
Százszorszép te, szűzi lény
Egymagamban elkesergek
Karján a babája, jár annyi legény
Ha vélem van a kedvesem
Reggel kérdem: Várhatom ma
A vágytól nyugtom' nem lelem
A fák alatt egymagam jártam
Szívemre, te drága, tedd kis kacsód'
A dalom, azt szeretném
Atyám kertjének rejtekén
Szép bölcsője bánatomnak
Várj, követlek, zord hajósom
Bércek, várak képe látszik
Előbb szinte elcsüggedtem
Fent, a csillagfény honába'
Rózsával, ciprussal dísziteném
Ifju szivek ha törnek
Mindig más és más alakban
Füvek és fák zöld pompában
Gondoltam rá egész napon
Oly jó, ha az erdőt járhatom
Idején lesz békét kötnünk
Elfog megint a régi hevem
Éjjel-nappal verset írtam
Kutyácskám, hogy szeretlek
Hisz' a tanács nem volna rossz
Szerelmi láznak, gyűlöletharcnak
Esküvő előtt I-IV.
Románcok
Avatás
A bánatos
Visszhang
A fivérek
Szegény Péter I-III.
Siralomházban
A gránátosok
Hiradás
Fészekrakás
Don Ramiro
Belzazár
Dalnokverseny
A mór szerenádja
Az ablaknál
A beteg lovag
Vízi út
A szánom-bánom nóta
Egy művésznőhöz
Tanulság
Dal az aranyokról
Beszélgetés a paderborni síkon
Álom és élet
Üdvözlet
Valóban
Emlékezés
Berlin
Szonettek
Szonettfüzér A. W. von Schlegelhez 1-3
S.(artorius) György udvari tanácsoshoz
J. B. R.(ousseau)hoz
J. B. Rousseauhoz (Emlékkönyvébe)
Von Z. Ferenchez
Anyámhoz 1-2
Str. H.-hoz
Egy éj a sárkányszigeten
St.(einmann) Frigyeshez
Fresco-szonettek S.(ethe) Krisztiánhoz 1-11
Hozzá
Lirai intermezzo
Prológ
Bűbájos május idején
A könnyem záporából
Rózsába, liljomba, galambba s a nap
Szemedbe hogyha nézhetek
Az arcodat, a bájosat
Szorítsd képemhez képedet
Ma a lelkem hadd merűljön
Csillognak mozdulatlan
Drágám, dalomnak szárnyán
Lótuszvirág szorongva
A büszke szép Rajnának
Hogy nem szeretsz, hajh, nem szeretsz
Szereve zárj a karodba
Ne esküdözz, csókolj te csak
Édes szivem szempárjáról
Botor világ, ó vak világ
Mondjad, édes, mondd ma nékem
Kedvesemnél nem lehet szebb
Én nem panaszkodom s bár nem bírom
Te vergődöl s én nem panaszkodom
Hogy szól a flóta, a brácsa
Hát elfeleded, bár nem rég volt
S a kicsiny virágok ha tudnák
Miért halovány a rózsa mind
Beszéltek ezek szüntelen
Virágzott a hárs, csalogány dala szólt
Vonzódunk mindig egymáshoz nagyon
Én nem hiszek az égben
Végsőig hivem maradtál
Oly fösvény volt a föld sokáig
Amikor soká, de sokáig késtem
A szemeknek kék ibolyája
Olyan szép a világ s úgy kéklik az ég
Én kedvesem, a sír ölén
Fenyőfa áll magában
Csillagok, ti fénylők, szépek
Ah ár lehetnék zsámolya
Amióta távozott
Nagy kíjából szivemnek
Emléke még itt reszket
A filiszterek vasárnap
Sok kép, ami rég feledve
Egy lányt szeret az ifjú
Szerelem s barátság üdvét
Hallván a dalt, mit hajdan
Fölnéz a virág mindnyája
Álmodtam királyleánnyal én
Egymással, imádott szépem
Régmult mesék korából
Szerettelek, ah, de szeretlek még
Nyárreggeli napsugárban
Szerelmem telve fénnyel
Szörnyen terhemre voltak
A nyár forrú tüzével
Egymástul ha válnak ketten
Asztal körül ülve teáztak
Méreg van a dalaimban
Álmodtam a régi álmomat
A hegy tetején megállva
Kocsim nagy lassan gördül
Álmomban egyre sírtam
Éjjelente tevéled álmodom
Hogy zúgnak az őszi éjben
Ősz szele rázza a fákat
A ragyogó magasból
Az éjfél néme volt s hideg
Öngyilkost ott temetnek
Bús az letem, úgy sötétlik
Temetni sok gonosz dalt
Hazatérés
Bús életembe egykor édes
Én nem tudom, hogy mit jelentsen
Oly bánattelt a szívem
Erdőn zokogok bolyongva
Zord és esős az éjjel
Utazáskor a kedvesemnek
Ültünk a halászviskónál
Te szép halászleányka
Feljött a hold az égen
Felhőkön pihen a hold
Szürke felhőtakarók közt
Nadrágot ölt a szélvihar
A vihar tánchoz húzza
Est száll a láthatárra
Az útam' reggelenként
Kigyúlt a messzi tengeren
Ott fönn a hegyen egy finom
Szerelmem liljomszála
A távol láthatráron
Te város, titkok-födte
Itt járom utam megint tehát
A csarnokokba léptem
Az utcasoron az éj nyugalma
Bár jó tudod, hogy élek
Álomba' pihen a lányka
Borúsan elmerengtem
Szánalmas Atlasz én
Jönnek s eltünnek az évek
Álmodtan: a hold busan sütött
Ez árva köny mit akarhat?
Kitekint a sápadt félhold
Zimankós egy idő ez
Mind azt hiszik, hogy éget
Fehér liljomujjacskáid'
"Szót se ejtett soha széped"
A szerelmüket ők egymásnak
S mikor keseregtem előttetek
A sátánt hívtam s megjöve
Ember, ördögöt ne gúnyolj
Jött három király napkelte felől
Bohó gyermekkorunkban
A szívem csüggedt s én sováran
Mint a hold jő, fényét ontva
Álmomban láttam a kedvest
"Meddig zeng a régi nóta "
Meg ne únjátok, barátim
Most itt az idő, hogy józanon
Wiswamitra király ur
Szív, o, szívem, csak ne csüggedj
Mint kis virág virítasz
Gyermekem, romlásod volna
Párnáimon hogyha fekszem
Tiszta, mély szemű leánykám
Kint a hó tömegbe hullhat
Más a Szűzanyát imádja
E sápadt arc nem volt tehát
"Szerelmes vagy, jó barát"
Időzni vágytam véled
Zafírok édes szemeid
Sok szerelmi szót hazudva
A világ, az élet szedett-vetett
A fejemet sokáig törtem
Őnáluk az este mulatnak
Szeretném, ha mind a keservem
Gyémántod és gyöngysorod van már
Ki először szeret, bár
Lelked langyos életébe
Engedje, kegyes hölgy, énnekem
Bölcs, okató tanácsot adtak
Ez a kedves ifjú ember
Azt álmodom: isten vagyok
Juliusban volt, amikor elváltunk
Szép ajkaktól elűzve
A póstakocsin kettesben
Isten tudja: az a szélcsap
Sötét álmokként állnak
Csókodtól, lám, ajkam mi' sebes
Ha egyszer hitvesem leszel
Amint kebelére szorítva karolt
Csókok közt is mily hazugságok
Gyönyörű vállad havára
Trombitálnak a kék huszárok
Egykor ifju életemben
Ellenségem vagy valóban?
Ah, a két szem, az a régi
Isteni volt, ha erőt
Csúffá ne tégy, szép kis babám
Pajtás, ha a Lindent járod
Ritkán értettek engem
Jajongtak a heréltek
Salamanca várbástyáin
Don Henriquez a szomszédom
Egymást meglátva, szemed meg a hangod
Im kel a nap már a hegyeken fönn
Halle város terén
Szép az asszony, jó gazdasszony
Nyári este alkonyárnnyal
Itt az éj, utam kietlen
A halál, az a hűvös éj
Szép kedvesem, mondd, hová lett
Imádottam leányához
Istenek alkonya
Ratcliff
Donna Klára
Edomhoz
A "Bacharachi rabbi" egy példányával
Almazor 1-3
A kevlári búcsú 1-3
A harzi útból
Prológ
Hardenberg
Hegyi idill 1-3
A pásztorfiú
A Brockenen
Ilze
Északi tenger
Első ciklus
Koronázás
Esti alkony
Naplemente
Éjjel a padon
Poseidon
Vallomás
Éjjel a kajütben
Tenger csöndje
Tengeri kisértet
Megtisztulás
Béke
Második ciklus
Tengeri üdvözlet
Vihar
A hajótörött
Naplemente
Az Okeanitád éáneke
Görögotthon istenei
Kérdések
A főnix
Tengeri betegség
Kikötőben
Epilóg