Hollókék

Előszó

A szerkesztőt mindig ér(het)ik meglepetések.
Többek közt ez a jó az irodalomban. Amikor Bubits Tünde behozta kéziratát, fogalmam sem volt, mire számítsak. A címe: Hollókék, meseregény, felnőtteknek. Németh Miklós illusztrációival. Ez némi támpontot jelentett, hisz a grafikusművész csak minőségi művekhez adja a nevét. Bíztató jel. S amikor a szöveget végigolvastam, (magamban) egyetértettem vele.
A Hollókék egy jól megírt, fantazy-mese, nem okvetlenül gyerekeknek. Ahhoz túl bonyolult. S a benne lévő horrorisztikus jelenetek sem nekik valók. Viszont a felnőtt olvasónak, ha képes követni a szövevényes cselekményt, elfogadja az író logikáját, kivételes élményben lesz része. Megismerjük a Föld felett úszó, örök hajnal-szigetét s halhatatlan lakóit. (Kicsit Gulliver Laputájára emlékeztetve.) Az emberek közé hullott gyönyörű leányt és unokáját, Tűnőfényt, aki visszavágyik a szigetre. Hollókéket, a szigeten „kikísérletezett" rózsa-lény leszármazottját. Az elvágyódás és a visszatérés szimbolikus alakjait. A visszapergő, titokzatos események (mint egy eredetmondában) értelmezik a történteket: a rózsa-lénynek, a saját testét rózsával keresztező Rózsakertésznek és egy szárnyas lénynek lánya születik, Lacrimosa, míg a másik faj családtörténetében ikrek jönnek a világra: Ég és Jég.
A kettőjük drámai sorsa, szerelme és elszakadása - mely szigetet is végveszélybe sodorja -, ad sötét keretet a történetnek. A kegyetlen Jég, mert szerelme nem teljesülhet be, iszonyú próbákat vállalva, mindent elpusztít maga körül. A sziget lezuhan, a katakombákban leli halálát a Rózsakertész és Hollókék is. Csak a két nő marad meg: Lacrimosa és Tűnőfény. Ők úgy döntenek: „legyen minden a tűzé". Az író lírai betétekkel, szürreális képekkel átszőtt kisregénye a Kegyetlenség és a Jóság küzdelmét jeleníti meg, amelyben a féltékeny Szörny tombolása egy vonzó, egzotikus virágokkal ékes Ember-Kertet semmisít meg. Bubits Tünde első könyve felér egy íróvá-avatással. Remélem, olvasói, sőt rajongói is lesznek... Vissza