Bűbájos gyilkosok/Cipruskoporsó/Gyilkosság az Orient expresszen

Fülszöveg

Bűbájos gyilkosok
Gorman atyát halálos ágyán fekvő asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis miről gyónt a papnak, csak a regény végén derül ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, aki voltaképpen a mongol építészetről szándékozna könyvet írni, de - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt.
Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és a modern tudomány - segítségével rontás, betegség hozható bizonyos nemkívánatos személyekre? A kitűnően felépített bűnügyi regény meglepő választ ad erre.

Cipruskoporsó
Előkelő, szép, fiatal nő a vádlottak padján. Halálsápadtan hallgatja a vádbeszédet.
- Elinor Katherine Carlisle - szól hozzá az ügyész - ön gyilkosság vádjával áll előttünk. Bűnösnek vallja magát?
A lány szeme előtt összefutnak az arcok. Úgy érzi, sűrű köd veszi körül. Mozdulni se tud, a beszédből csak egy-egy szó jut el a tudatáig.
- Bűnös vagy nem bűnös? - hangzik el másodszor is a kérdés.
- Nem vagyok bűnös - jelenti ki, de maga sem tudja, igazat mondott-e.
Egymás után állnak elő a tanúk, egyre bonyolultabbnak látszik a helyzet. De színre lép Hercule Poirot, a kistermetű belga mesterdetektív, és minden megvilágosodik.
Agatha Christie ezúttal is izgalmas bűnügyi regénnyel szolgál olvasóinak.

Gyilkosság az Orient expresszen
"Néhány óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. Tudta, hogy mi ébresztette fel - egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő.
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás.
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben - egy hang a szomszéd fülkében franciául:
- Semmi baj. Tévedtem.
- Rendben van, monsieur.
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa.
Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját, nulla óra harminchét perc volt."
Vissza