Előszó
A művelődéstörténeti szemlélet új korszaka van kibontakozóban, megnő a helyi jellegzetességek, a regionális sajátságok értéke. Az egyetemesnek vélt áramlatok, az időleges divatok, földrészeket...
Tovább
Előszó
A művelődéstörténeti szemlélet új korszaka van kibontakozóban, megnő a helyi jellegzetességek, a regionális sajátságok értéke. Az egyetemesnek vélt áramlatok, az időleges divatok, földrészeket behálózó teóriák mellett kisebb-nagyobb körzetek, országok, tartományok, földrajzi egységek szellemisége, légkörének érzékelhető különbsége is megjelenik az esztétikai igények választékában. Nemzetközi összehasonlításkor sokáig azok részesültek elismerésben, akik a világhírű mesterek eredményeihez viszonyítva ilyen-olyan mértékben megközelítették a már elismert érdemeket, utóbb kezdett kiderülni, hogy nem az egyöntetűség, inkább a változatosság ígér reményteljes fejlődést. Ekként váltak egyre becsesebbé a lokális sajátságok, azok a szokatlan formák, meglepő hangulatok, melyek más világtájakról hoznak üzenetet, vagy éppen a szomszéd megyéből, a dombháton túlról. Mert a maguktól értetődő dolgokban is sok felfedezni való kínálkozik.
A festészet, a rajzművészet a maradandó megnyilatkozásnak olyan lehetősége, amelyik a valóság határtalanságából, végtelenségéből sok mindent képes érzékeltetni, s nem csak Montblanc csúcsán a jeget, de a szülőföld tájköltészetét, a szerényebb vagy forgalmasabb lakóhely karakterét is. A genius locit, a hely szellemét elevenebb érdeklődés kísérheti, mint az általánosságokat, a közhelyeket, már csak azért is hódít az egyedi jelenség, egy-egy konkrét körülményhez kapcsolódó képzet. Brusch Péter azok közé tartozott, akik híven tükrözték egyéni és szűkebb pátriájuk életterét, s mint ilyen zavartalan következetességgel szólt hazájáról, háza tájáról, szívesen vállalta az intimitást, az őszinteséget. Ugyanakkor mégse mondott le a nagyvonalúságról, esetenként a szenvedélyes vélemény-nyilvánításról, a fennen szárnyaló eszmék tiszteletéről. Úgy tudott ellentétpárokban megnyilatkozni, hogy még a szélsőségek együttesét is az eltérő tulajdonságok egyidejű természetes előfordulásaként ábrázolta. Fontosabb volt neki a létezéssel járó eleven mozgás, mint a mégoly tekintélyes elméletek, örökérvényű következtetésekkel tetszelgő tantételek igazolása.
Vissza