Számadás a kisdedóvó intézetekről

Fülszöveg

Egy szerény külsejű, ám annál becsesebb füzet hasonmás kiadását veheti kezébe az Olvasó: "Korompai Brunszvik M. Therézia Grófné" "Számadás..."-át. Brunszvik Teréz (1775-1861) a híres svájci nevelőnél, Pestalozzinál tett látogatását követően, egy istenélmény hatására 1809 tavaszán kötelezte el magát a nevelés útján történő "embernemesítés" és a rászoruló, szegény gyermekek felkarolásának ügye mellett. Utána hosszú évek telnek el, s intézetalapítási próbálkozásai sorra kútba esnek. Ilyen előzmények után nyitja meg 1828. június 1-jén Budán a Krisztinavárosban hazánk, sőt Közép-Európa első kisdedóvó intézetét, amelyet 1829-ben további két budai és egy pesti óvodaalapítés követ. A példa ország-, sőt monarchia-szerte is követőkre talál: hat év alatt 60 kisdedóvó nyílik, s ezekben együttesen "több mint 6.000 gyermek lel védelmet és szellemi ápolatot".
Brunszvik Teréz óvodaalapítói tevékenységét elsősorban a gyermeki lelkek megmentésének a vágya motiválta. Hitt a nevelés mindenhatóságában, hitte, hogy "az ember, legyen az a 'nép' aljából való, jó felvigyázat' s czélirányos oktatás által igazi kereszténnyé' s emberré neveltethetik'. Vallotta, hogy a kisdedek 'koránti' nevelését célzó óvodákra a haza jövője szempontjából is igen nagy szükség van. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát" - volt kedvenc mondása.
Brunszvik Teréz és munkatársa az óvodai mozgalom támogatóit pénzügyi helyzetük alakulásáról időről-időre igyekezték tájékoztatni. Így született meg az első két évről számot adó füzet ("A "Négy első Kisgyermeki Őr'- s Gondviselés Intézetekről...", pest, 1832.), majd ennek folytatásaként a jelen kiadvány is, amely a következő három és fél év elszámolásait tartalmazza. Ez utóbbi közreadásának volt még egy oka. Brunszvik Terézt rosszakarói, akik sikereit régóta féltékenyen nézték, a legképtelenebb vádakkal illették. Hogy intézeteiben kis karbonáriákat (forradalmárokat) nevel, hogy a rábízott pénzeket hűtlenül kezeli stb. A "Számadás..." című füzet tehát - címoldalán a "Clara quero!" (A tiszta igazságot!) mottóval - válasz a vádaskodóknak.
És számadás, számvetés - minden tekintetben. Szemle az elért eredmények felett. Az óvodai mozgalom kiteljesedését gátló körülmények (kolerajárvány, tévhit, "szörnyű balvélemény") felett. Végül a javaslatok: legyen a tanítás" egyszerűbb, gyermekibb, 's egyszersmind nemesültebb", az óvodák "közvetlen felügyelősége" pedig legyen "az első nevelés gyöngéd tisztére" teremtett, "nemesen érző-mívelt asszonyok" s ne a férfiak dolga stb.
A kisdedóvás ügyének apostola, akit ellenfeleinek végül mégis sikerül kiszorítaniuk a hazai óvodai mozgalom irányításából, 1836-ban külföldön folytatja áldásos tevékenységét. Elutazása és e kis "búcsúfüzet" közreadása a magyar óvodatörténet "hőskorának" végét jelzi. Vissza