Az élet vándora

Előszó

Részlet:
Kocsi nem volt Madridban. A bíboros-követnek öszvéren kellett mennie a kihallgatásra. Szereztek neki egy fehér öszvért, ezen lovagolt oldalt ülve, mint az asszonyok. Fénylő reverendája dús redőkben hullott alá. Lapos, bíborszínű kalapjára finom, jeges eső esett. Az öreg Fabio Fumagalli, a Szent Péter templom kanonokja, kantárszárnál vezette öszvérét. A bíboros mögött és oldalán kíséretének tagjai taposták a sarat; három alacsonyabb rangú pap, számos szolga. Valamennyien komor arccal nézték harisnyájukat, amely egészen a lábikrájukig sáros volt. A papok két kezükkel magasra emelték reverendájukat, akárcsak a parasztasszonyok szoknyájukat és a szépen kikövezett római sétányokra gondoltak.
Furcsa fővárosba küldték őket. Ez a király valami mezővárost keresett ki székhelyéül. Sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy tizenötezer keresztény lélek lakott itt együtt. A házak csaknem mind agyagból voltak, egyemeletesek és olyan alacsonyak, hogy az öszvéren ülő bíboros könnyedén elérhette a tetőket. Ez volt a fél világ fővárosa. Ebből a piszokfészekből kormányozták Spanyolországot, Burgundiát, Lotharingiát, Brabantot, Flandriát és az óceánon túli mesés, kincses birodalmakat. Innen kapta utasítását a nápolyi, szicíliai és milánói spanyol alkirály. Ezzel az uralkodóval szemben, aki itt élt kényekedvére, már csak a francia király, a velencei köztársaság és a Szentatya állama tudta helyét nagynehezen megállni. A spanyol öltözék és szokás lett divatossá az egész világon és ez a divat innen indult ki. Vissza