Die Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm III.

Fülszöveg

A Grimm fivérek 1806-tól kezdve gyűjtöttek meséket. 1810-ben újra együtt voltak Kasselban, és 1811-ben Jakob kiadta első művét a lovagi énekekről. Wilhelm első könyve régi dán meséket tartalmazott. 1813-1816-ban a Régi német erdők című újságot adták ki régi német mesékkel.
1815-ben a gyerek- és házimesék második kötetét adták ki. A könyvet fivérük, Ludwig Emil illusztrálta. A mesék nagy kiadása hét, a kisebbik tíz kiadást ért meg még életükben.
A két fiú együtt üldögélt esténként és hallgatták a mesemondókat. Kezdetben illemtudóan figyeltek, majd úgy döntöttek: ők is felcsapnak krónikásnak. Jöttek sorban a falusi asszonyok és egy pohár bor, esetleg egy szűkös vacsora mellett mondták „tollba” a történeteket.
Jacob és Wilhelm nekilátott a meseírásnak, Ludwig öccsük pedig a rajzolásnak. Népmesegyűjteményük, mely a legszebb és legismertebb történeteket köti egy csokorba, ösztönzőleg hatott Andersen és Benedek Elek népmese-feldolgozásaira is. Van köztük pedagógiai ihletésű mese, mely az öregekkel való tisztességes bánásmódra oktat, van olyan is, mely az állatok nyelvét próbálja átfordítani emberi nyelvre.
Más mesék népi bölcsességek kimondására vállalkoznak, vagy környezetrajzukhoz a korabeli paraszti világ anyagi és tárgyi kultúranyagából merítenek. Meséikben megtalálhatók az európai népmesék visszatérő motívumai: a kisebb testvér ügyessége, a jó győzelme a gonoszon, az ész, a furfang fölénye a nyers erő felett.
A válogatáskötet 4. részében is jól ismert Grimm-meséket találunk, mint pl. A szerencsés János, a Kakaska és tyúkocska, A hét sváb, Jancsika és Juliska, A palackba zárt szellem, Vasjankó.
A kötet végén egy esszét olvashatunk el a régi német népmesék és a Grimm-testvérek kapcsolatáról.
Színes illusztrációkkal. Vissza