Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában

Előszó

Nemcsak magánéletünkben, hanem a szakmában is vannak sorsdöntő pillanatok, fordulópontok. A Haáz Rezső Múzeum, pontosabban az udvarhelyi régészet történetében a 2008-as év ilyen meghatározó jelentőségű volt.
A Székelyudvarhely város határába tervezett több hektáros ipari park helyén felfedezett régészeti lelőhely megelőző feltárása hatalmas feladat elé állított egy kellő tudományos és infrastrukturális háttérrel nem rendelkező "vidéki" múzeumot. A helyi viszonyok közt teljesen idegennek ható régészeti "beruházás" irányítása és kivitelezése naponta tartogatott meglepetéseket és új feladatokat, noha szakmailag már voltak tapasztalataink e téren. Székelyföld régésztársadalmának jelentős részét megmozgattuk annak érdekében, hogy a terepi munkálatokat időben elvégezhessük. A befektetett energia megtérült, hisz mint a feltárás során kiderült, Erdély kora népvándorláskori településtörténetének egyik meghatározó fejezetébe nyertünk részletes betekintést: szinte teljes felületében feltárult előttünk egy Kr. u. 3-4. századra keltezhető ún. vizigót falu.
A hatalmas mennyiségű leletanyag tisztítása, tárolása, leltározása, restaurálása és feldolgozása a kihívás volumenét még tovább növelte, ugyanis a munkálat e téren is jócskán túlnőtte a múzeumi kereteket. Székelyföldi restaurátorok közreműködése mellett önzetlen segítséget kaptunk a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor csapatától. Ezen a szinten már bátran vállalhattuk egy időszakos régészeti kiállítás megrendezését, mely úttörő vállalkozás Székelyföldön a tekintetben, hogy megpróbál egy korszakot egyetlen lelőhely keresztmetszetén át bemutatni. Eredményeinket a nagyközönség elé vinni egy több helyszínre tervezett vándorkiállítás keretében: az ásatás után ez volt munkánk legfontosabb lépcsője. A korszakról alkotott elképzeléseinket feltárási megfigyeléseink alapján képzőművészek rekonstruálták. Vissza