Századok Legendái 1913. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet az első számból:
A női szépségről kell írnom. Nehéz erről nem verset költeni és az az érzésem, hogy a tárgyról való studium: fontoskodás, a históriai rész pedig egyenesen hivságos. Épp a szépek szépjeinek nem volt történetük; lettek és elmultak, mint a szüz tavalyi hó. A feladat mégis izgat, mivelhogy végeredményében egyetlen, az egyetlen téma minden korok írója számára. Legfeljebb az essay formája, a melyben dolgoznom kell, nem kényelmes nekem. Mert meg kell őriznem nyugodtságomat és nem törhetek ki tört, délszaki szavakban, északi sejtelmes hangokon, a troubadour módjával, a rapszód modorával. És a mértéktartás szüksége, mintha megalázna. Mi és ki vagyok én, mivé lettem, hogy az asszony szépségét dicsérem és bírálom a más számára!? Végül is, meghiggadva nyugszom bele, hogy ime: elmélkednem kell az abszolut és nem abszolut asszony külső formáiról. Mert a szépséget, mint klasszikus és abszolut dolgot kikapcsolom a problemából, mivelhogy mindjárt a legelején szigorúan meg kell állapítanom az első igazságot: a másik nem szépségének egy typusa nincs. Millió typusa van és ez is még korszakok, fajták és évek szerint oszlik és változik. Ezenfelül még a legtöbb női szépség belülről árad kifelé és kevés köze van a külsőségekhez. Ez pedig a nőiesség - megfoghatatlan, meg nem határozható, egyszerre szent és egyben égető - fluiduma. Vissza