Előszó
Részlet a könyvből:
Egy herceg reggelizett a villája kertjében. Csak kávét ivott, csak mézet evett és közönséges tehénvajat.
- Milyen egyszerű! - mondá a közönség, amely a villa előtt föl s le...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy herceg reggelizett a villája kertjében. Csak kávét ivott, csak mézet evett és közönséges tehénvajat.
- Milyen egyszerű! - mondá a közönség, amely a villa előtt föl s le sétálva, rendszerint végig szokta nézni őfensége früstökölését.
Néhány öreg kereskedőnének ez volt az összes gasteini szórakozása: korán kelni, és diszkrét módon, de pontosan végignézni, amint a herceg eszik. Susogva - mint ahogy a templomban szokás -, séta közben mind csak őt tárgyalták:
- Hogy tud enni. Még minden foga megvan. Csakhogy sárga.
- Nézd azt a kenyeret. Az más kenyér!
- Tessék elhinni, ő is jobban tenné, ha egy kis roastbeef-et enne teával; az könnyebb!
Nagyon öreg, a család és saját fegyelmük alól kiszabadult, kissé paralitikus tőkepénzesek nem tudtak ellenállni, hogy lojális érzelmeiknek kifejezést ne adjanak, és a vasrács előtt mélyen meghajolva, hangtalan szóval jó étvágyat kívántak a magas uraságnak, aki nem haragudott, sőt mosolyogva biccentett a fejével. Nem volt ellenére a tiszteletteljes kíváncsiság és szeretet, különben elfüggönyöztette volna a teraszát, vagy egyszerűen megparancsolja a városnak, a fürdőigazgatóságnak, hogy a háza előtt az út véget ér. De a fenség úgynevezett liberális férfiú volt, és a villában nem is a feleségével lakott.
Vissza