Brodarics-emlékkönyv

Fülszöveg

Az 1526. évi mohácsi csatát követő kettős királyválasztással Magyarország közel másfél évtizedig tartó polgárháborúba sodródott. A magyar világi és egyházi vezető réteg körében állandósultak az aktuális katonai erőviszonyokon vagy a pillanatnyi személyes érdekeken alapuló pártváltások. Noha mind Szapolyai János, mind Habsburg Ferdinánd király pártján akadtak olyanok, akik kezdettől fogva töretlen hűséggel, halálukig szolgálták urukat, azok voltak többségben, akik a kettős királyság időszakában többször is „urat cseréltek".
Brodarics István királyi kancellár a vesztes csata után először az özvegy királyné, Habsburg Mária pozsonyi udvarához csatlakozott, néhány hónap múlva azonban úgy döntött, elhagyva a Habsburg-tábort Budára megy, hogy Szapolyai Jánoshoz szegődjön, akinek azután haláláig megingathatatlan híve maradt. A szerény köznemesi sorból az ország főpapjai és vezető hivatalnokai közé emelkedett Brodarics a ritka kevés jellemes politikusok egyike volt. Politikustársai... Tovább

Fülszöveg

Az 1526. évi mohácsi csatát követő kettős királyválasztással Magyarország közel másfél évtizedig tartó polgárháborúba sodródott. A magyar világi és egyházi vezető réteg körében állandósultak az aktuális katonai erőviszonyokon vagy a pillanatnyi személyes érdekeken alapuló pártváltások. Noha mind Szapolyai János, mind Habsburg Ferdinánd király pártján akadtak olyanok, akik kezdettől fogva töretlen hűséggel, halálukig szolgálták urukat, azok voltak többségben, akik a kettős királyság időszakában többször is „urat cseréltek".
Brodarics István királyi kancellár a vesztes csata után először az özvegy királyné, Habsburg Mária pozsonyi udvarához csatlakozott, néhány hónap múlva azonban úgy döntött, elhagyva a Habsburg-tábort Budára megy, hogy Szapolyai Jánoshoz szegődjön, akinek azután haláláig megingathatatlan híve maradt. A szerény köznemesi sorból az ország főpapjai és vezető hivatalnokai közé emelkedett Brodarics a ritka kevés jellemes politikusok egyike volt. Politikustársai sorában egyetlenként vállalta és részletesen meg is indokolta pártváltási szándékát: „én nemcsak semmiféle háborús tervezgetésekben nem kívánok részt venni, de semmiféle olyan viszálykodásnak, mely hazám pusztulását jelenti, sem akarok részese lenni Amiket teszek, nem Felségtekért teszem, akinek ugyan örömmel szolgálok, hanem csupán hazám érdekében" -írta 1527. március 18-án, Dévényben kelt levelében. Ezzel nemcsak keserű látleletet nyújtott Ferdinánd király országlásának első hónapjairól, és próbált magyarázatot adni saját pártváltására, hanem egyúttal az 1526 utáni évtizedek politikatörténetének egyik legérdekesebb és legértékesebb dokumentumát vetette papírra.
Ma már nem lehet megállapítani, hogy miért nem került a királyi levéltárba ez a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kultúrtörténeti emlék. Talány az is, hogy létezésére és elkallódására miért csak akkor derült fény, amikor néhány évszázaddal később felbukkant a műkereskedelemben. A nevezetes levél azonban több évszázados vándorlás után most oda került, ahol méltó helyet és szerepet kaphat. A Magyar Országos Levéltár e kötetben mind fizikai valójában, mind tartalmi értékében bemutatja az érdeklődőknek a kora újkori magyar történelemnek ezt a ma embere számára is számos tanulsággal szolgáló, tisztességből és hazaszeretetből példát adó, értékes forrását. Vissza