A Ciszterci Rend Budapesti Szent Imre-Gimnáziumának évkönyve az 1938-39. iskolai évről

Előszó

Részlet a kötetből:
XI. PIUS
(1857-1939.)
Jövetelének hátterét az Alpok hófehér magassága rajzolta ki. Arról a lombard síkságról származott, amely valamikor a hadseregek országútja volt, de a kultúrhatások találkozó pontja is, a világ minden tájáról és tája felé áradó kultúrának átmenő állomása, nyugvó helye, ápoló, erősítő centruma. Ez a kultúra nem lehetett egyoldalúságra korlátolt. Megőrizte történetiségének mindig friss öntudatát, de tudásmértéke általánosabb, összefogóbb, patriotizmusa engedékenyebb, szellemi gazdagsága emelkedettebb, semhogy féltené kincseit; ellenkezőleg: hivatásérzettel bőven ontja azokat. A legegészségesebb keveredésben egyesíti a déli népek élénk temperamentumát a germán faj nyugodt megfontoltságával, a magasratörő érzelmi és szellemi fellobbanást a kitartó következetességgel, a rómaiság életfájába a nagyratörő, nagy hivatásának tudatában lélegző germánság életerejét oltja.
Szülőföldjének, népének adottságai különös kiegyensúlyozottságban jelennek meg XI. Pius pápában. Temperamentuma mint a türelmetlenül lobogó tűz, de ugyanakkor nyugodtan elmélkedő, gondolkodó tudós. Történeti ihletettséggel nézi a világot, de a modern haladás egyenesében van. Szívesen járta a gyakorlati élet útját. Praktikus életszemléletét utazásaival, turistakirándulásaival, népek, nemzetek megfigyelésével alapozza, fokozza. De a hegyóriások hallatták figyelő lelke számára a természetben szóló Isten szavát. Az ebből fakadó érzelmi elmélyülést tudatosabbá tette, megedzette, felemelte a tudós kutatása, a szellemi elmélyülés erejének lendülete. Vissza