Brigetio

Előszó

A Kállay gyűjtemény egy része a második világháborút követően ugyan elpusztult, de még így is az ország egyik legjelentősebb magángyűjteménye maradt, melynek anyaga Brigetio, s egyben Pannonia egész történetét átöleli. Brigetio az első század közepén kapta első helyőrségét, egy segédcsapatot. E korai időszakban Pannonia piacát az észak-itáliai kereskedők vették birtokukba. Tevékenységük két gócpontja Poetovio és Carnuntum volt, mivel a Felső-Száva völgy és a Borostyán út számított olyan területnek, ahol áruikra igény volt. A tartomány északi és keleti részén a bennszülött lakosság - beleértve a vezető réteget is - még hagyományos körülményei között élt, megtartva a késővaskori életformát saját, helyi gyártmányú termékeit vásárolta. A Dunánál (Brigetioban is) ekkor még kis számban állomásozó auxiliáris csapatok igénytelen és kevéssé romanizált katonáinak ellátását a bennszülöttek helyi termelése és az állami hadseregellátás biztosítani tudta, így a dunai hadsereg a Flaviusok előtti időben kevés importcikket használt. Domitianus császár uralkodása alatt a sueb-szarmata törzsek támadása miatt nagyobb csapattesteket helyeztek a Dunához, ekkorra Brigetio a Carnuntum-Aquincum limesszakasz legfontosabb bázisává vált. A település magját az I-II. sz. fordulóján véglegesen idehelyezett legio I. Adiutrix adta meg a maga 6000 emberével, a katonák családtagjaival, a legiot kísérő iparosokkal és a környékről lassan ideszivárgó bennszülött lakossággal. A népesség összetételét tovább színesítette a távoli hadjáratokban résztvett legioegységek új katonaanyaggal való feltöltése, a visszatérő csapatokkal a városba érkező kézművesek, kereskedők és különféle polgári elemek. A népesség ugrásszerű megnövekedése a dunai településeken fokozta a keresletet az iparcikkek iránt, aminek következtében a nyugat-pannoniai vállalkozók a Duna mellé települtek, és felvirágzott a kereskedelmi hajózás is, amely fontos tényezővé vált a szárazföldi kereskedelem mellett. Vissza