Kodály: Psalmus Hungaricus/Székely fonó

Előszó

Psalmus Hungaricus
Pest, Buda és Óbuda egyesítése, a modern főváros megszületése félévszázados fordulójának megünneplésére új kompozíciók bemutatásával készült 1923-ban Budapest. Három legnagyobb muzsikusát kérte fel a főváros ünnepi zenék megírására, Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt és Kodály Zoltánt, azt a triászt tehát, amely négy esztendővel korábban a Tanácsköztársaság zenei direktóriumát alkotta s kedves éppen nem volt az ellenforradalmi Magyarország hivatalos személyeinek. Bartók 1923. április 11-én kapott felkérést új darab írására, Kodály alkalmasint valamivel később. Az év elején nagyobb szabású zeneszerzői tervei Kodálynak mindenesetre nem voltak. "Nem írok semmit" - nyilatkozta január 21-én az Újság c. napilap riporterének (az énekhangra-zongorára készülő népdalfeldolgozás-sorozatot, a Magyar népzene-ciklust nyilván nem tekintette önálló kompozíciónak).
Székely fonó
"A székely dalokból és a hozzájuk többé-kevésbé közelálló más régi dallamainkból lassankint feldereng egy egységes magyar zenei nyelv képe, egy régi tradíciótól keményre csiszolt, monumentális stílusú, amely, ha darabokban hevertéből összeszedjük és eggyé illesztjük, még nagy fejlődés indítója lehet." - E gondolattal fejezte be Kodály Zoltán 1919-ben a székely népdalról írt rövid cikkét. Alighanem saját művészi programját fogalmazta meg; kamarazenéjében, igaz, visszhangzik a népdal, ám régi dallamot e cikk megírásáig mindössze kettőt dolgozott fel. Vissza