Bátran a vadonban

Fülszöveg

Egyre több embert érint az elszigetelődés, a társas magány problémája, s egyre többen gondolják úgy, hogy nehéz valódi, mély kapcsolatokat kialakítani. Hiába vagyunk szociális lények, a konfliktusoktól és az elutasítástól való félelem bénítóan hat ránk, a szorongás, a bizonytalanság, a félelem pedig aláássa azt a törekvést, hogy nyissunk a másik és a világ felé.
A TARTALMAS TÁRSAS KAPCSOLATOK KULCSA A BÁTORSÁG.
Bátorság kell ahhoz, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat. A megszerzett önismeret révén ugyanakkor kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő pionírszellemet, s felfedezhetjük mindazt, ami rajtunk kívül van - legyen az akár egy másik ember, egy másik kultúra vagy egy másik közösség.
HA ELÉG BÁTRAK VAGYUNK, LEHETŐSÉGEINKNEK SEMMI SEM SZABHAT HATÁRT!
A Houstoni Egyetem neves kutatóprofesszora, Brené Brown a tőle megszokott közvetlen stílusban meséli el azokat a személyes történeteket, amelyek segítenek megérteni, hogyan alakíthatunk ki valódi kötődéseket és fedezhetünk fel... Tovább

Fülszöveg

Egyre több embert érint az elszigetelődés, a társas magány problémája, s egyre többen gondolják úgy, hogy nehéz valódi, mély kapcsolatokat kialakítani. Hiába vagyunk szociális lények, a konfliktusoktól és az elutasítástól való félelem bénítóan hat ránk, a szorongás, a bizonytalanság, a félelem pedig aláássa azt a törekvést, hogy nyissunk a másik és a világ felé.
A TARTALMAS TÁRSAS KAPCSOLATOK KULCSA A BÁTORSÁG.
Bátorság kell ahhoz, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat. A megszerzett önismeret révén ugyanakkor kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő pionírszellemet, s felfedezhetjük mindazt, ami rajtunk kívül van - legyen az akár egy másik ember, egy másik kultúra vagy egy másik közösség.
HA ELÉG BÁTRAK VAGYUNK, LEHETŐSÉGEINKNEK SEMMI SEM SZABHAT HATÁRT!
A Houstoni Egyetem neves kutatóprofesszora, Brené Brown a tőle megszokott közvetlen stílusban meséli el azokat a személyes történeteket, amelyek segítenek megérteni, hogyan alakíthatunk ki valódi kötődéseket és fedezhetünk fel ezáltal új világokat.
f
4-
Hittudósok, írók, költők és zenészek számtalanszor használták már metaforaként a vadont, amely valamiféle beláthatatlan és veszélyes környezetet jelképez, és keményen próbára teszi az embert Valamennyi vadon metafora közös eleme az egyedüllét, a sebezhetőség, és érzelmi, szellemi vagy fizikai értelemben a keresés mozzanata.
Amikor olyannyira egy vagy magaddal, hogy hajlandó vagy kiállni önmagadért, az maga a vadon - az egyedüllét és a keresés megszelídítetlen, kiszámíthatatlan színtere. Amennyire veszélyes, annyira lélegzetelállító, amennyire félelmetes, annyira vágyott. A vadont sokszor érezzük gonosznak, mert nem irányíthatjuk Ám végül mindig kiderül, hogy ez a valódi összetartozás színtere, továbbá a világ legbátrabb és legszentebb helye. Vissza