Brehm - Az állatok világa 15.

Előszó

Részlet a könyvből:

Izeltlábúak (Arthropoda)

Ebben a kötetben nagyon különböző alakok fognak elvonulni előttünk. Kígyószerű százlábúak, amelyek hajlékonyan kanyarogva siklanak tova a talajon, keménypáncélú tengeri szörnyek, méregtől duzzadó skorpiók és fortélyos pókok és mindenekelőtt a víg és életvidám rovarok majdnem beláthatatlan seregei, a maguk tarka színeivel és változatos életszokásaival. A zoológus mindezeket az állatalakokat ízeltlábúaknak, Arthropodáknak nevezi és a rákokkal együtt egy nagy állatkörbe foglalja össze, amelynek tagjait bizonyos sajátságaik alapján, különösen testük szelvényessége és a páros, ízeit végtagok révén ismerjük fel.
Az ízeltlábúak csoportja igen régi. Eredetüket messze, a sziluri idők ködös távolába követhetjük, tehát a föld korszakainak egyik legrégibbjébe, amelyből az életet ismerjük. Gyűrűsférgek vagy ezekhez hasonló állatok lehettek a törzsalakjaik, az ízeltlábúak azonban messze túlemelkedtek a gyűrűsférgek fokán és már sokkal tökéletesebb szervezetre tettek szert.
Bőrük külső vázzá fejlődött, amely a test egész felületét befedi és majdnem mindig gazdagon tagolt, amennyiben számos rovátkaszerű bevágás gyűrűkre osztja, amelyek egymással szemben mozgathatók. Ez az ízeltség már Aristoteles-nek feltűnt, úgyhogy mindazokat az állatokat, amelyeknek ilyen alkotásuk volt, Entoma-nak nevezte. Entomon, görög szó, annyit jelent, mint bevágott, rovátkolt. Ebből képezték a rovartan, entomológia nevét is.
A gyűrűsférgektől az ízeltlábúak ízeltségük módjában különböznek. Bár testük, mint amazoké, bizonyos számú, egymásra következő gyűrűből, szelvényből vagy metamerből áll, az egyes gyűrűk azonban sohasem egyformák vagy homonomok, mint a legtöbb gyűrűsférgeknél, hanem egymástól többé-kevésbbé eltérők. A százlábúak még meglehetősen egyszerűen szelvényesek, mert a legelső testgyűrűk a fej alakítására összeforrtak ugyan, a fejre következő törzs azonban még csupa egymásközt majdnem egyforma gyűrűből áll. Vissza