Brehm - Az állatok világa 8.

Előszó

A múltba tekintve, csodálatosan szép álomként tűnik föl az a dicsőséges korszak, amikor a magyar madártan hosszas vergődés után tüneményes fejlődésnek indult s alig egy évtized alatt pótolta azt, ami a kedvezőtlen viszonyok miatt oly sokáig elmaradt. Mennyi minden történt akkoriban rövid néhány esztendő alatt, amikor végre kedvező fejldőési viszonyokat találtak a hivatottak s nem kellett az úttörők meddő harcaiban felőrölni fényes tehetségeiket s szomorú lemondással fölcserélni lobogó lelkesedésüket. A forduló pontot az 1891-ig esztendő hozta meg, amikor a madártanért lelkesedő Rudolf trónörökös ötletéből és óhajára Budapesten ülésezett a II. Nemzetközi Madártani Kongresszus, amelyet fényben és eredményben eddig egy se tudott utolérni, nemhogy túlhaladni. Ennek a kongresszusnak folyományaként 1893 őszén Herman Ottó, aki a kongresszus lelke volt, megalapította a Magyar Ornithológiai Központot, a mai M. K. Madártani Intézetet, amely egy táborba gyűjtötte az akkori ornithológusokat s ezzel lehetővé tette a közös munkaterv alapján való eredményes működést. 1894-ben indította meg Herman Ottó az AQUILA-t, az első magyarországi madártani folyóiratot, mely magyar nyelven is megjelent, 1899-ben jelent meg Chernel István «Magyarország madarai» című nagyszabású munkája, az első magyar madártani munka, amely a teljes magyar orniszt ismertette a maga korának tudományos színvonalán.
Az első magyarnyelvű madártani folyóirat, az első magyar ornithographia megjelenése olyan fejlődési folyamatot indítottak meg, amelynek következő állomása volt dr. Madarász Gyula «Magyarország madarai» című hatalmas munkája, betetőzése pedig Brehm világhíres standard-művének, «Az Állatok Világá»-nak magyar átültetése, melynek madártani része 1904-ben szintén Chernel István tollából került a magyar közönség kezébe. Vissza