Előszó
Ez az irásom, amely most magyarul is megjelenik, a háboru előtt több kiadást ért el ugy Németországban mint Ausztriában. Ezek a kiadások teljesen elfogytak. Az utóbbi időben többször fordultak...
Tovább
Előszó
Ez az irásom, amely most magyarul is megjelenik, a háboru előtt több kiadást ért el ugy Németországban mint Ausztriában. Ezek a kiadások teljesen elfogytak. Az utóbbi időben többször fordultak hozzám az elvtársak, hogy munkámból rendezzek egy ujabb kiadást sajtó alá. Ennek a kivánságnak azonban nem tehettem eleget, mert a háboru után ugy Németországban, mint Ausztriában a szakszervezetek helyzete teljesen megváltozott, minélfogva irásomat a kialakult uj viszonyoknak megfelelően át kellett volna dolgoznom, amire viszont egyéb elfoglaltságom miatt eddig nem értem rá. A politikai küzdelmek teljesen lefoglalnak, ugy, hogy nem tudok annyira belemélyedni a szakszervezeti mozgalmak jelenlegi viszonyainak a tanulmányozásába, amennyire szükséges volna, noha a munkásság szabadságharca szempontjából a szakszervezetekre vonatkozó meggyőződésem változatlanul ugyanaz, mint eddig volt és ugyanaz a régi szeretet füz a szakszervezeti mozgalomhoz is. Le kellett tehát egyelőre mondanom arról is, hogy munkámat egy második résszel egészitsem ki, mely a szakszervezeteknek a háboru utáni helyzetét tárgyalná.
A magyar elvtársak kivánságát, hogy járuljak hozzá irásom magyarnyelvü kiadásához, azonban már inkább teljesithetem, mert Magyarországon a régi rendszer összeomlását követő négy év alatt sem változtak meg a szakszervezeti akciók törvényes föltételei. Az üldözések és különböző nehézségek, melyek a szakszervezetek harcait akadályozzák, inkább növekedtek, mint csökkentek. Ma Németországban és Ausztriában mindenek ellenére a törvényhozás szociális irányzatának szabad levegőjében élnek és fejlődnek a munkásság szakszervezetei. A munkásság jogi helyzetét törvények biztositják; érdekeinek védelmét szolgálják a békéltetőbizottságok és az üzemi tanácsok, amig Magyarországon ilyesmiknek még csak nyomai sincsenek. Magyarországon tehát a szakszervezetek helyzete jelenleg is olyan, mint aminő a német és osztrák szakszervezeteké volt a háboru előtt. Ugy látom ennélfogva, hogy irásomat haszonnal olvashatják mind a munkások, mind pedig a szakszervezeti mozgalom agitátorai és még mindig ösztökélést találhatnak benne a tennivalókra nézve.
Németországban és Ausztriában könyvecském megtette a maga szolgálatát, ezért német nyelven ujra megjelentetni ebben az alakjában fölösleges volna. Magyarországon azonban még hasznos szolgálatot tehet a szakszervezeti mozgalom kiépitése és irányitása körül és nagy mértékben előmozdithatja a harcosok szellemi kiképzését, akiknek önfeláldozó munkája mindenesetre elősegiti a munkásosztály helyzetének javulását. És ha csak valamicskével is hozzájárultam ezzel a munkámmal a sulyosan szenvedő magyar munkásosztály helyzetének megjavitásához, a szervezkedés előmozditásához, ugy gazdagon megjutalmazottnak fogom magamat érezni.
Vissza