A sasok korán felrepülnek

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"A sűrű mogyorócserjéből, a Kiserdő szélén, kakukk hangja hallatszott:
- Ka-kukk! Ka-kukk!
A bükkfaerdő titokzatos félhomályából, messziről, hasonló hang felelt rá:
- Ka-kukk! Ka-kukk!
A jó fülű vándort nem tévesztette volna meg ez az első hallásra egyszerű "madárbeszélgetésnek" tűnő kakukkolás. Igaz ugyan, hogy ennek a két "kakukknak" a hangja szépen szólt, de valahogy érdesnek és túl hangosnak tetszett. Meg aztán miféle égszakadás, földindulás, hogy most, ősztájt, ilyen lármát csapnak ezek a kakukkfiókák?! Kikeletkor, az első falevelekkel jön el annak az ideje, hogy megszólaljanak... De most?! Alighanem valami mást rejt ez a kakukkszó.
Valóban, madár helyett egy cingár, mezítlábas gyerek röppen elő a mogyorócserjéből, és máris a sudár, sima bükkfatörzsek között vágtat az öreg vadon árnyékos mélye felé.
Vajon hova, és kinek a jeladására iramodott el ez a gyerek?
A Próka-vadon elhagyatott, jókora, sűrű erdő. Egy óra járásnyi távolságra van a hegylábtól. Emberemlékezet óta még az idősebbek is kissé ijesztő, titokzatos helynek tartották. Az öreg szülék azt suttogták, hogy elátkozott hely az, s éjnek idején nem tanácsos elhaladni a közelében. Megtörténhetik, úgymond, hogy kinyúl érted jeges vasmarkokkal valami ismeretlen szörnyeteg, és magával vonszol a susogó bükkfák lombsátra alá. Hogy aztán mi lesz - jaj, arra szörnyű még rágondolni is!
Esténként a tűzhelynél ilyesmiket rebesget az öreg szüle a kis unokának. Az szájtátva hallgatja, sarkig nyílik a szeme, a macska ott a sarokban furcsa nagy vadállattá változik, nagy szemei mintha lángot lövellnének." Vissza