Bozzai Pál irodalmi hagyományai

Előszó

Bozzai Pál, a kinek általam egybegyűjtött irodalmi hagyományait veszi e füzetkében az olvasó közönség, 1829 évi január 10-kén született Zalamegye Kővágó-Eörs községében. Születésével mindjárt árván maradt. Édes anyja saját élete árán adott neki életet. Az anyai gond és ápoló szeretet hiányát gyermeksége s ifjúsága egész folyamán annyival inkább érezte, mert fogékony, mélyen érző szívvel áldotta meg a természet. Ehhez járult, hogy az előbb tekintélyes, vagyonos család helyzete akkorra már tetemesen alá szállott, midőn a serdülő gyermek iskolai pályáját megkezdette. A rideg, szigorú s némi különcz hajlamokkal bíró atya nem volt alkalmas arra, hogy a különben is zárkozott s hallgatag fiúban teljes bizodalmat és ragaszkodást ébreszszen maga iránt.
Tehetsége korán fejlődött. Már gyönge gyermekségében, úgy szólván, bújta a könyveket s verseket irogatott, még pedig oly szenvedélylyel, hogy atyja látván, miként a gyönge gyermek folyvást szaporodó dolgozatait nagy gonddal még le is tisztázgatja, nehogy különben is vékony egészségét ez által tönkre tegye, tanulótársai közül egyet felfogadott ez iratok letisztázására, Bozzai ekkor a pozsonyi evang. iskola növendéke volt. Ott, mint syntaxista, egy kis társaságot alakított, melynek tagjai magyar írói dolgozatokban és szavalásban gyakorolták magokat s melynek vezetője, lelke mindig ő maradt, míg a pozsonyi iskolában folytatta tanulását. Vissza