Romlás I-II.

Előszó

Részlet a kötetből:

"Nyár van Renkeden, kora reggel. Az egész falu kint dolgozik már a mezőn, csak néhány gyermek csavarog a széles főúton, mosdatlanul, fésületlenül. Leülnek a földre és játszadoznak, pedig még ragadós a por az éjszakai kövér harmattól.
A pap jön az úton, a renkedi pap. A gyermekek nem sokat törődnek vele, ő sem velük. Mégis ha valahol félénk köszönéssel próbálkoznak a szöszke leánykák, nem válaszol rá. Gondolataiba van elmélyedve a pap. Ha valaki így látja igénytelen külsejével és megtört alakjával, mindent tud már róla. Beszél a mély vonásoktól szántott jellegzetes szikár arca, kopott ruhája, szögletessé tört mozdulatai, határozatlan kéztartása. Ahogy az úton jár, hajlott derekával, de mégis szilárdan, ebből egész életét, múltját és jelenét ki lehet olvasni. Hívei nem törődnek azzal, hogy e külső mögött értékes vagy silány élet van-e, fejcsóválva fordulnak meg utána. Nem tetszik nekik, hogy a tiszteletes úr kabátja fakó és foszladozó, pedig ez a munkától van. Nem tetszik az sem, hogy a pap naphosszat a mezőn dolgozik tavasztól-őszig, ott izzad és verejtékezik az Isten ege alatt a parasztokkal, akiknek vasárnap kenetes szavakat keres. Azt szeretnék, ha tiszta, fekete ruhába öltözve otthon ülne a papilakon, mint a régi lelkipásztorok.
Bizony, a pap is szívesen járna tiszteletet parancsoló ruhában,, különösen ilyenkor, amikor hivatalos helyre megy. Ünnepélyesen kiöltöznék, ha tehetné, feketébe, előkelően, hogy lássák, nem lehet vele csak úgy, akárhogy bánni, mert ő pap." Vissza