Boy

Előszó

Inter arma silent Musae.
A fegyverek zajában alig néhány ember vett tudomást arról a szomorú eseményről, mely a spanyol s vele a katholikus szépirodalmat érte.
1915. június 10-én reggel két órakor vívta halálharcát a jezsuiták madridi fogadalmi házában térdenálló társaitól környezve; huszonöt perc mulva fölrepült lelke ahhoz az Úrhoz, akit néhány pillanattal előbb szólítgatott ez édes, utolsó szóval életében: «Ah, én Jézusom !» Merevedő kezében az olvasóval, mintegy az üdvösség horgonyával halt meg P. Luis Coloma y Roldán.
Bár az irodalommal már a Jézus Társaságába lépte előtt foglalkozott, neve mégis csak később vált híressé bájos novellái s regényei által, melyek Spanyolország legelső írói közé tartozónak hirdetik. Elismerte ezt a spanyol Akadémia s egyéb társulatok, melyek egymás után beválasztották tagjaik közé; el Amerika, amely műveinek legmohóbb fogyasztói közé tartozik; el az egész művelt világ, hisz majd minden nyelvre lefordítva sok helyütt közkézen forognak legjobb alkotásai. Helyesen jegyezte meg egy kiváló madridi hirlapíró, hogy nincs a világon ismertebb jezsuita P. Luis Colománál.
Szenvedélyes kritikák folytak mindenfelé szent Ignác e kiváló fiáról s az utóbbi időkben minden súllyal bíró műbiráló hol mellette, hol ellene forgatta pennáját. Széleskörű irodalmi tevékenysége közben sem feledkezett meg arról a ruháról, melyet viselt, sem pedig arról, hogy a kéz, mely betűvel rótta végig a papirost, aznap reggel a tisztaság és igazságosság Urának szentélye és zsámolya volt. Papvolta, mint oly sokszor tapasztalható a spanyoloknál, mondja róla R. Beer, nem korlátozta, hanem csak mélyítette és tágította világnézetét. Vissza