Előszó
Részlet:
"1922 októberében egy délután öt óra körül két férfi járt föl és alá Clochemerle-en Beaujolais szép, árnyas gesztenyefákkal szegélyezett főterén. A tér közepén hatalmas hársfa díszlett,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"1922 októberében egy délután öt óra körül két férfi járt föl és alá Clochemerle-en Beaujolais szép, árnyas gesztenyefákkal szegélyezett főterén. A tér közepén hatalmas hársfa díszlett, állítólag 1518-ban ültették annak örömére, hogy Anne de Beaujeu erre a vidékre érkezett. A két férfi lassan bandukolt, a mindig mindenre ráérő falusiak kényelmességével. Nagyfontosságú eszmecserét folytattak, jókora szünettel készítve elő minden egyes szót, úgyhogy húsz lépésenként alig esett köztük egy-egy mondat. A mondatot gyakran egyetlen szó helyettesítette, vagy egy indulatszó. De ezeknek az indulatszavaknak igen kifejező hangárnyalataiból sok mindent elértett a két beszélgető, hiszen ismeretségük régi keletű volt, közös célok felé törtek és együtt rakták le egy jól megfontolt becsvágy mérföldköveit. Jelen pillanatban politikai természetű gondjaik voltak, mégpedig ellenzék felé irányulók. Ezért viselkedtek annyira komolyan és megfontoltan.
A két sétáló közül az egyik jó ötvenes, magas, pirosképű, még szőkés hajú férfi volt, tőrölmetszett leszármazottja a burgundoknak, akik hajdanában a Rhone vidékét benépesítették. Széltől és naptól cserzett arcát finom ráncokkal körülhálózott világosszürke szempár tette elevenné; állandóan hunyorgott, ami hol nyersen, hol nyájasan gonoszkodó kifejezést adott ábrázatának. De száját, amely jelleméről sok olyasmit elárulhatott volna, ami tekintetéből nem volt kiolvasható, eltakarta a lefelé konyuló bajusz. A bajusz alól kikandikáló kurta fekete pipából, melyet inkább rágott, mint szívott, törkölyszaggal vegyesen áradt a dohányillat. Erős csontozatúnak látszó, szikár törzsét hosszú, egyenes lábszárak tartották, kezdődő pocakja inkább az izomzat ernyedtségére, mint valódi elhízottságra vallott. Öltözéke nem volt választékos, de a kényelmes és fényesre kefélt lábbelin, a ruha jóminőségű kelméjén, meg azon, hogy hétköznap is keménygallért hordott, meglátszott, hogy jómódú és közbecsülésnek örvendő személyiség. Hangjából és takarékos taglejtéséből csakúgy sugárzott a tekintély."
Vissza