Botrány a XXIII. században

Előszó

A Kataklizma utáni 275-ik év augusztusában a Világállam valamennyi városában megszólalt Első hangja. Az emberek különösnek találták az időpontot, mert a véleménynyilvánítási napokat októberben szokták megtartani, amikor is az Alfapolisban székelő Államtanács Első Tanácsosa ismerteti mindazokat a számottevő eredményeket, amelyeket az emberiség tudományos, társadalmi, kulturális szinten az utolsó esztendőben elért. Ezt megelőzően mindenkinek kötelessége felkeresni a pszichoregulációs intézeteket, ahol ellenőrző vizsgálat során megállapítják, hogy érdeklődése a fontos esemény iránt eléri-e a kellő szintet. Akinek érdeklődése a megkívánt szint alatt áll, azét a magasabb fokra emelik, hogy teljes odaadással hallgathassa a bejelentéseket, átfogóan felfoghassa azokat, s ezt követően szellemi képességeihez mérten megtegye megjegyzéseit, feltegye esetleges kérdéseit, közölje kívánságait, hogy az elektronikus agyak az így kapott anyagot feldolgozzák, s ennek alapján az Államtanács olykor kisebb-nagyobb módosításokkal irányíthassa a következő évre szóló feladatokat. Októberben szünetelt a párosodás, a Párok Szigetén csak azok maradtak, akiket a munkahelyük kötött oda, de ezekben a napokban ők is, mint mindenki más, aki elérte tizenkettedik évét, hozzájárult a Világállam társadalmát kormányzó és alakító erőhöz, melyet az öt tanácsos és azoknak apparátusa képviselt. Csupán azok, akik már elköltöztek a Virágok és Nyugalom Szigetére, nem vettek részt ebben a munkában, amely a Világállam polgárainak évente megismétlődő legfelemelőbb joga és kötelessége volt. Vissza