Közgazdaság- és Társadalomtudományi Folyóirat 2012/1-2.

Előszó

Botos Katalin
ABSZTRAKT
A gazdaságpolitika célja a társadalmi jólét emelése (amit az egy főre jutó GDP növekedésével mérnek), továbbá, a foglalkoztatottság növelése, az infláció visszaszorítása és a külső egyensúly biztosítása. Ezt a négy célt egyszerre megvalósítani igen nehéz, ezért mágikus négyszögnek is nevezik. Van, ahol hozzáteszik az egyenletes jövedelemeloszlást, a költségvetési egyensúlyt és a környezetvédelmi szempontok érvényesítését is. A GDP és a foglalkoztatás növelését gyakran külső forrásból finanszírozzuk. Ez veszélyes, ha túlzott közösségi vagy személyes fogyasztást finanszíroz. A fizetési mérlegegyensúly-hiánya sebezhetővé teszi a gazdaságot. Megkülönböztetünk funkcionális (költségvetési, monetáris, deviza stb.) és ágazati (agrár, ipari, infrastrukturális stb.) politikákat. A gazdaságpolitikának különböző szintjei vannak. Beszélhetünk világméretekben is gazdaságpolitikáról, bár nincs világállam. Ez a nemzetközi szervezetek és szabályozásokon keresztül hat minden gazdaságra, többnyire a domináns gazdaság(ok) érdekének megfelelően. Az integrációk szintjén konkrétabb célok fogalmazhatók meg (autarkia, piacvédelem, versenyképesség fokozása, közös valuta létrehozása stb.).
Nemzetgazdasági szinten alapvető kérdés, hogy van-e konzisztens, céljaiban világos, eszközeiben harmonizáló, komplex gazdaságpolitika.
Bevezetés
A gazdaságelmélet jól ismeri az összeférhetetlen követelmények dilemmáját. A gazdaságpolitika számos célt tűz maga elé, de bizonyos, hogy egyszerre valamennyit aligha tudja megvalósítani.
A gazdaságpolitika elsődleges célja az adott társadalom jólétének növelése, amit a GDP növekedésében próbál mérni. Hogy jó, vagy rossz mérce-e a GDP, ezen most nem elmélkedünk, noha egyértelmű, hogy nem tökéletes eszköz a jólét közelítésére. A GDP növekedésének mindenképpen együtt kell járnia a foglalkoztatottság magas színvonalával, mert a munka nélkül tengődő tömeg nem boldog attól, ha az átlagos GDP-adat nő, de csak egyes vagyonos rétegek profitjának emelkedése révén. Semmi kifogás a profit, mint a GDP alkotóelemének növekedése ellen, sőt! Csakis a profit magas szintje, pontosabban, a megtakarítások folyamatos képződése biztosíthatja - elméletben - a tartós növekedéshez szükséges beruházásokat! De ha nincs foglalkoztatás, ha az embereknek nincs munkájuk, s abból eredő jövedelmük, hamar kiderül, hogy a növekedés agyaglábakon ált, s összecsuklik. Előbb-utóbb beszűkül ugyanis a fogyasztás, amely minden növekedés motorja. Vissza